A kérdés
T. pszichológus! A gyermekem 12 éves,most 7. osztályos. Már több mint 4 éve,hogy az apuka elhagyta a családot,azóta tart a válás. A válás része ,hogy apuka a kislányt pereli tőlem. A gyermeket azzal ámítja,hogy majd nála milyen jó lesz neki. nagy értékű ajándékkal halmozza el,( pl. mobiltelefon, laptop, márkás ruhák, cipő). Mostanra teljesen motiválhatatlan lett a kislány. Nem akar tanulni. Az iskolában sem bírnak a tanárok sem rá hatni. Teljesen közönyös a tanulmányi eredményét illetőleg,( a minimum eredménnyel elégedett) és más sem érdekli. Az elmúlt évig még járt különféle szakkörökre,(pl: kézműves,tánc..) Mostanra már szakkörre sem akar menni. Sem kérés, sem könyörgés, sem kedvenc tárgyai megvonása, sem bizonyos dolgok elérésének lehetősége nem motiválja. Szavajárása " Teszek rá" Ez ki is fejezi a hozzáállását a dolgokhoz. Tehát az lenne a kérdésem miként lehetne elérni hogy ez a teljes mértékű közönyből kimozdítani a gyermeket?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Tisztelt Édesanya! A szülők válása az esetek többségében megterhelő élethelyzetet teremt a gyermek számára. Különösen akkor igaz ez, ha a válás nem közös megegyezéssel történik, a szülők haragszanak egymásra, és köztük hosszan elhúzódó, esetleg elmérgesedő konfliktus alakul ki. Igazából nem is maga a válás jelent súlyos érzelmi próbatételt a gyermekek számára, hanem a szülők közötti ellenséges, feszült viszony. Ha a szülők jóban vannak egymással, ha tudnak kommunikálni, ha tisztelik egymást, együttműködnek egymással, mindketten részt vesznek a gyermek életében, akkor a gyermek jól érezi magát teljesen függetlenül attól, hogy szülei együtt élnek-e párként, vagy nem. Kislányának mindkét szülőjére egyformán szüksége van. Van édesapja és édesanyja is, és mindkettőjüket szereti. De ha azt érzi, hogy nem szeretheti mindkét szülőjét, mert ha az egyiket szereti, azzal a másiknak fájdalmat okoz, az súlyos feszültséget kelt a gyermekben. Lojalitáskonfliktus alakul ki, melyben a gyermek azt érzi, hogy a szülők döntést várnak tőle, mindketten a másik rovására. Ellentétes elvárásokat érzékel, és azt, hogy az érzelmei nem helyénvalóak. Nem szeretheti egyformán mindkét szülőjét, mert az a szülők számára nem elfogadható. Választásra kényszerítik, pedig ő nem akar választani. Apát és anyát is szeretne. Ez lehet annak a magába fordult, bezárkózó, nehezen megközelíthető lelkiállapotnak a hátterében, amit Ön most motiválhatatlanságként érzékel. Ha egy gyermek érzelmi nehézségekkel küzd, ha őrlődik, nem érzi magát biztonságban, akkor nyilván a saját életén töpreng folyamatosan és nem fogja érdekelni, mikor uralkodott Mátyás király. Intellektuális teljesítményt csak akkor várhatunk egy gyermekről, ha a tudásvágynál alapvetőbb érzelmi szükségletei ki vannak elégítve, ha biztonságban és békében él. Felnőttek esetében is közismert, hogy ha valaki éppen nehéz élethelyzetben, válságban van, az nem teljesít olyan jól a munkahelyén. Nem közönynek vélném a gyermek jelenlegi állapotát, hanem egy számára megoldhatatlan érzelmi helyzetre adott érzelmi-hangulati reakciónak, belső tehetetlenségnek, bénultságnak. Az a gyanúm, hogy ha lehetőséget kapna arra, hogy mindkét szülőjét szeresse szorongás és bűntudat nélkül, mindkettőjükkel a lehető legtöbb időt tölthesse és ne halljon egyik általa szeretett személyről sem rosszat a másiktól, akkor megnyugodna, és ismét teret kapna a gyermeki érdeklődés, jó teljesítmény iránti igény, ambíció, tudásvágy. Sajnos ebbe az irányba egyetlen út vezet: Önöknek, szülőknek szóba kell állniuk egymással, érdemben kommunikálniuk kell egymással, és ki kell alakítaniuk közösen egy olyan gyermeknevelési együttműködést, melyet mindketten el tudnak fogadni, és mely hosszú távon működőképes. A gyermeket egymástól elperelni, a gyermeket a felnőttek harcának középpontjába állítani és abban felhasználni, a másik szülő nevelési kompetenciáit megkérdőjelezni nem jó, nem hasznos a gyermeknek. A másik szülő ellen nevelve olyan érzelmi zavarokat lehet kialakítani a gyermekben, amelynek a jeleit Ön most tapasztalja. Az érzelmi zavarok hátterében a szülők közti ellenséges viszony állhat. Gondoljon bele, hogy neki mindörökre egyetlen édesapja lesz, ez nem változik akkor sem, ha a volt férjéhez Önnek már semmi köze sincs. Most viszont ha apát szereti, anya megharagszik. Ha anyát szereti, apa haragszik meg. Milyen érzés lehet ez? A gyermek érdeke mindenképpen az, hogy a szülők között jó viszony alakuljon ki. Javaslom, hogy keressenek fel mielőbb mediátort, a gyermek érdekében. Az érdekellentéteket kompromisszumok kialakításával célszerű megoldani, így sérül legkevésbé a gyermek, így jár mindenki a legjobban. Nem utolsó sorban a szüleit érett konfliktusmegoldásra képes, stabil, biztonságot nyújtó felnőttekként láthatja e folyamat során a kislány, akik megnyugtatóan meg tudják oldani azt, ami neki nyugtalanító, és ezzel biztonságot tudnak számára teremteni. Mivel a gyermekek viselkedésébe leginkább az épül be, amit szüleiktől látnak, modellnyújtásként is hasznos lehet az Önök közötti konfliktus kompromisszumos rendezése. Talán kislánya azt látja majd Önöktől, hogy konfliktus esetén megfogalmazhatja igényeit, a másik is ezt teszi, majd e kettőt közelíteni lehet egymáshoz. Talán a tanulással kapcsolatos vitáik is más forgatókönyv szerint fognak zajlani. Sok erőt kívánok ebben a nehéz élethelyzetben, üdvözlettel: Nádasdy Nóra