A kérdés
16 éves vagyok.Teljesen beleszerettem egy fiúba,egyik napról a másikra.Össze is jöttünk egy hétfői nap,elmentünk egy filmre a moziba,ez azon a héten egy szombati nap volt.Aznap este,a volt barátnője,akivel 2 évig együtt volt felhívta,és ő pedig szakított velem. Természetesen rájött,hogy ez butaság lenne, és ezután még 2 napig minden rendben volt,majd végleg szakított (a volt barátnőjével nem jött össze, de beszélgettek).Ezután nem beszéltünk egy napig, majd érdekelte hogy vagyok,és elkezdtünk beszélni újra.Másfél hónapig olyan se veled- se nélküled "kapcsolat" volt-miatta.Majd egyszer egyik napról a másikra ellökött magától. 3nap múlva írtam neki,hogy van,majd kiderült hogy összejött újra a volt barátnőjével,azonban,nekem azt mondta, hogy rájött mégsem érzi azt vele mint régen, és hogy ennek véget vet.Továbbra is beszélgettünk.Azóta csak azt látom, hogy ő erőlteti a kapcsulatukat,és a lánynak ad újabb és újabb esélyt, de velem mégis többet foglalkozik,találkozik mint velem.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező, valójában nem tett fel kérdést, hanem csak leírta a helyzetet, amitől szenved, ami nyugtalanítja. Gondolom, arról szeretne véleményt kapni, hogy mit lehet itt tenni, és van-e remény a helyzet javulására. Sajnos amit leírt, úgy hangzik, mint egy olyan kapcsolat története, amely szinte hamarabb ért véget, mint hogy elkezdődött volna... Értem én, hogy mivel szerelmes, ezt nehezen fogadja el,hiszen nem ezt szeretné. Ha a fiú a régi baratnőjétől még nem szakadt el, akkor egy új kapcsolatnak nem túl nagy az esélye, de hogy ez így van-e, azt Magának kell megítélnie. Kérdés, hogy a folyamatos újabb szakításokat Maga meddig tudja elviselni, érzelmileg, illetve a büszkesége tekintetében mennyit visel el. Úgy látja, ha kíméletlen őszinteséggel válaszol saját magának, hogy a fiú valójában Magát szereti? Ha igen, akkor esetleg van mire várni. De ha nem, mert ugyan konfliktusokkal, de a régi baratnőhöz kötődik, akkor ezeket a viharokat - szerintem - nincs miért elviselni. Üdvözlettel, és a tisztánlátásában bízva: Biró Eszter