A kérdés
A problémám sajnos nem most kezdődött. Édesapám kiskoromban meghalt, így anyukámmal ketten maradtunk. Erején felül próbált, és próbál nekem mindent megadni, mert csak én vagyok neki. Illetve a keresztanyukám, aki anya testvérének a lánya, így nagyon közel áll anyukámhoz. Anyagilag, és lelkileg is nagyon sokat segített, de sajnos nem csak segítséget nyújtott, hanem nevelni is akart engem.Ez a nevelés odáig fajult, hogy megállás nélkül beleszól az életembe, minden téren. Finnyás voltam, rám erőltette azokat az ételeket amiket nem szeretek, beleszólt, hogy kikkel barátkozom, hova megyek. A tanulás az állandó vitatéma, kitűnőnek kellene lennem, ezt várja el tőlem. Persze nem vagyok az, egyszerűen nem az a típusú ember vagyok aki leül a sarokba és magol.Elég nekem a 3-as is, boldog vagyok így is. Olyanná akar nevelni, amilyen nem vagyok. Persze anyukám túlságosan szereti, hogy ezt elmondja neki, így nem tudom hogy értessem meg vele, hogy nem jó amit csinál, anélkül hogy megsértődne. 19/LA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező, nem tudná megkérdezni erről pl. az anyukáját, vagy valakit, aki a keresztanyját jól ismeri, hogy szerinte hogy lehetne ezt az érzékeny helyzetet megközelíteni? Az én véleményem ugyanis csak nagyon általános lehet. Az első gondolatom, amikor befejeztem a levele olvasását, az volt, hogy "hát pont így" kellene elmondani neki, azaz olyasféleképpen, ahogy a levelében leírta. Vagyis egyfelől elismerve, méltányolva, megköszönve a nélkülözhetetlen támogatást, segítséget, szeretetet, másfelől pedig óvatosan megkérve arra, hogy bizonyos dolgokat egy kicsi t másképp csináljanak. A többesszámot azért használom, mert lehet, hogy ebben az Ön segítségére lesz a keresztanyjának szüksége. Ha beszélgetnek erről egymással, kiderülhet (és jó lenne, ha kiderülne), hogy mirét érzi ő szükségét a beleszólásnak. Elég valószínű, hogy ebben az aggodalomnak nagy szerepe lehet, és Ön talán tudna azért tenni, hogy a keresztanyját megnyugtassa. Úgy gondolom, hogy ha meg tudja mutatni neki, hogy felelősen gondolkodik saját magáról, ha pl. el tudja mondani neki, hogy a közepes jegyeinek birtokában milyen továbbtanulás, milyen megélhetés a terve, úgy ő is nyugodtabb lehetne. Talán ő más időperspektívában gondolkodik, mint Ön. Ön a jelenlegi boldogságáról beszél, ő pedig talán a jövőre gondol, hogy közepes bizonyítvánnyal vajon nem játssza-e el a jövőjének az esélyeit. Lehet, hogy elbeszélnek egymás mellett? Aki Önt így szereti, és ilyen kitartóan támogatja, akit Ön így szeret, akinek ilyen hálás, azzal hátha lehetne békésen és szeretetteljesen beszélgetni mindezekről, hogy a kapcsolatuk lassan-lassan két felnőtt ember kapcsolatává alakulhasson át. Üdvözlettel: Biró EszterKiemelt szakemberek a témában
-
Szalkai Réka
Pszichológus
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
