A kérdés
Sosem tudtam igazán elfogadni magam, hiszen nem vagyok szép, és vékony. (15 éves, 165 cm magas vagyok, és 63 kg).Az írás mindig fontos szerepet töltött be az életemben.De sosem mertem megmutatni senkinek egyik versemet sem, és ha valaki véletlen elolvasta, sírógörcs tört rám, és ez mindig így szokott lenni. Testnevelés órákon nem merek semmit csinálni, mert félek, hogy látnak mások, és arra gondolnak hogy "miért mozog ilyen hülyén ez a duci lány". Próbálom ezeket az érzéseket titkolni de már nem tudom,és egyetlen egy dolgot sem tudnék mondani, amit szeretek magamban,sem külsőre,sem belsőre,és szerintem reális a magamról alkotott képem.Néha úgy érzem,nem is vagyok méltó arra hogy éljek.Órákig tudok állni a tükör előtt sírva, hogy miért nekem jutott ez a külső.Az osztályomban minden lánynak volt már barátja,kivéve nekem.Erre is vágyok,de túl csúnya vagyok ahhoz hogy bárkinek is kelljek.Undorodom magamtól.Múlt hónapban többször is hánytattam magam, de ez itthon kiderült.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Levélíró! A serdülőkor az élet egyik legnehezebb szakasza, teli változásokkal, melyekhez alkalmazkodni kell. Óhatatlan, hogy a fiatalok a kortársaikhoz, esetleg a médiasztárokhoz hasonlítják magukat. Az összemérés eredménye gyakran az, hogy csúnyának, elfogadhatatlannak találják önmagukat, még akkor is, ha másoknak esetleg nem ez a véleményük. A leírt adatok alapján nem tűnik túlsúlyosnak, ettől függetlenül érezheti úgy, hogy néhány kiló leadásával csinosabb lenne. Az önhánytatás nem fogyókúrás módszer, hosszabb távon súlyos egészségkárosodást okoz. Ha úgy érzi, szeretne némi súlyfeleslegtől megszabadulni, dolgozzon ki egy részletes tervet! Fontos, hogy ez ne elsősorban a kevesebb kalóriabevitelre, vagyis a koplalásra épüljön, hanem a többletfelhasználásra, az aktív életmódra, rendszeres mozgásra. Olyan sportot válasszon, amit szívesen csinál! Az intenzív mozgás egyben az egyik leghatékonyabb szorongásoldó, hasonló hatása van sajnos a nassolásnak is. Emiatt természetesen az étrendjére is ügyelni kell, erről számtalan írást, tanácsot talál interneten. Ügyeljen arra, hogy részint ne váljon egyoldalúvá a táplálkozása, részint pedig ne essen át a ló túloldalára: sok anorexiás eset indul egyszerű fogyókúrával. Mindezek mellett kiemelném az önelfogadás fontosságát, aminek kevés köze van a külső megjelenéshez. Gyanítom, hogy problémáinak gyökere a társak elutasításában rejlik. Lehet, hogy ez tényleg így van, de az is lehet, hogy nagyrészt csak Ön érzi így. A társas helyzetekben való gátlásos viselkedés szélsőséges esete a szociális fóbia. Ennek fő tünetei a látható és tartós félelem, melyet az egyén szociális vagy előadói teljesítményt kívánó helyzetekben érez, amikor más emberek figyelmének van kitéve. Ilyen esetekben az érintett attól tart, hogy viselkedése (vagy a szorongás észlelhető jelei miatt) esetleg zavarba jön, netán kellemetlen, megalázó helyzetbe kerül. Ez szinte minden esetben szorongásos reakciót okoz. Az egyén tudatában van annak, hogy félelme eltúlzott, gyerekek vagy fiatal serdülők esetében ez hiányozhat. Az intenzív szorongásnak köszönhetően általában kerülni próbálja az ilyen helyzeteket, ha pedig ez nem sikerül, akkor komoly szenvedéssel viseli azokat el. Részletesebben a Pszichológuskereső Tudástár rovatában olvashat a problémáról. A szociális fóbia kezelhető, legyőzhető, az önértékelés javítható. Arra biztatnám, hogy keressen fel szakembert. Akár iskolapszichológust, akár mást, aki a segítségére lehet. Üdvözlettel: Thiery Henriette
