Mit tegyek ha már úgy érzem nem tudok változtatni a viselkedésemen?

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Levélíró! Levelében utal rá, hogy az ön 18 éves életkorára „mindenki” azt mondja, hogy az belépés a nagybetűs életbe, ilyenkor a legnehezebb minden...és, hogy ebben a korban félig gyerek, félig felnőtt. Identitás/szerepformálás/azonosság-szerepzavar Az Ön életszakaszát a fejlődéslélektan identitás/azonosság-szerepzavarnak nevezi. Ennek az életszakasznak, megoldandó feladata a saját identitás formálása, kialakítása és az azzal való azonosulás. Ebben az életszakaszban (17-22, a Kora Felnőttkor Átmenetében) a Ki vagyok? Miben különbözök másoktól? Mik a kulcserősségeim?, Mi tesz engem egyedivé, azzá ami vagyok; milyen a személyiségem? kérdések foglalkoztatják leginkább a serdülőt. Ez az időszak, ahogyan Ön is írta, valóban küzdelmes, kihívásokkal teli. A fiatal felnőttnek, (Önnek), két ellentétes vágyát kell összeegyeztetnie, kibékítenie: egyszerre akar egyedi és megismételhetetlen lenni és tartozni valahová. A serdülő kiakar tünni társai-kortársai közül, saját egyediségét, egyéniséget, csak rá jellemző viselkedését, kinézetét személyazonosságát keresi, építi, formálja. Ugyanakkor megrémíti, hogy ezzel az egyediséggel, személy-azonosság formálással a Ki vagyok én? kérdésre megtalált válaszaival el is szigeteli magát környezetétől, kortársaitól, szeretteitől. Ön talán emiatt is fél attól, hogy érzelmi és viselkedéses reakció miatt „egy jó kapcsolatot elveszíthet”... Szerepformálás Elméletalkotók olvasása és kortársainak megkérdezése helyett az javaslom, hogy Ön, saját maga próbálja megnevezni azt az életszakaszt amiben éppen van, fogalmazza meg saját életkorának a céljait, megvalósítandó életfeladatait. A szerepformálás kérdései az Ön életkorában, a továbbtanulás, pályaválasztás köré is szerveződnek: Mivé akarok válni? Milyen pályát, életpályát akarok választani? Mik a kulcserősségeim, amelyek alapján megállom a helyem a választott szakma, hivatás elméleti tudásának elsajátításában? Mi az amin változtathatok és mi az amin (egyelőre) nem? Önbizalom Levelében azt írja, hogy úgy látja, érzi, a szorongása, kedvetlensége, dühkitörései alapjai az önbizalomhiánya. Megemlíti, hogy a barátja öt évvel idősebb önnél, éppen most kezdett új életet. Az önbizalomhiánya, magából az életkorából, annak életfeladataiból, kihívásaiból is származhat. Azt javaslom, hogy Önmagát saját múltjához, ne pedig mások jelenéhez mérje. Ha összehasonlít, azt pl. Az előző félévi és az évvégi érdemjegyeivel tegye. Használja összehasonlítási alapnak saját közel-múltját; hasonlítsa össze akár az egy hónappal ezelőtti viselkedését szeretteivel, kortársaival, hozzáállását a tanuláshoz, pályaválasztáshoz önismeretéhez, felelősség vállalásának mértékét hasonlítsa össze az egy hónappal ezelőtti önmagával. Ha a közelmúlt Önmaga és a jelenkori önmaga között lát fejlődést, pozitív változást, akkor azokat ismerje el; így is épül az önbizalom. Ha nem látna, amit kétlek, azonosítsa be azokat a területeket amelyekben fejlődni akar. Tűzzön ki jól megfogalmazott, megvalósítható, határidőhöz kötött célokat; ilyen pl. a dühkitörése, amit megtanulhat kontrollálni; ilyen a kedvetlensége, amin változtathat azzal, hogy megvizsgálja milyen betöltetlen szükséglet, vágy van a kedvetlensége mögött és felismeri, hogy Önmaga, hogyan töltheti be azt. „Látom nagyon magad alatt vagy, menj és segíts valakinek.” A fenti idézet a pozitív pszichológia egyik ismert idézete. Magát az önbecsülést hatalmas mértékben fejleszti az, ha segítünk másokon. Az önkéntesség ismert fogalom, gimnázium utolsó évében pedig kötelező óraszámhoz kötött. Az önbecsülés, önbizalom nem jön magától; nem egy letölthető alkalmazás; kizárólag megvalósított, első kézből megtapasztalt tettek, sikerek, sikerÉLMÉNYEK és kudarcok, velejárója, azok „mellékhatása”. Másokon segítéshez nem szükséges önkéntes szervezetekhez csatlakozni. Társai, lakóhelye, életközössége bőségesen szolgál olyan emberekkel, sorstársakkal, akik segítségre szorulnak; akár az Ön segítségére... Ez a segítség lehet egy osztálytársa rendszeres korrepetálása, olyan tárgyból, amiben Ön jobb nála, lehet alkalmankénti bevásárlás egy idős, rászoruló szomszédjának aki a lakókörnyezetében lakik. Folytassa a listát. Kívánok Önnek derűt, hogy elfogadhassa, amin nem tud változtatni, Bátorságot, hogy változtathasson, azon amin képes és Bölcsességet, hogy a kettőt megtudja különböztetni egymástól. Üdvözlettel: Szabados Sándor pszichológus