A kérdés
Nemrég elváltak a szüleim és ez miatt elzárkóztam a külvilágtól. Eltaszítottam magamtól akit csak tudtam (csak a nagyon közeli fontos megbízható emberek maradtak.) Elvittek már 2 pszichológushoz de az álarcaim miatt azt mondták nincs baj. Belül hatalmas nagy ürességet érzek. Tükörbe nézni és mérlegre állni sírás nélkül már augusztus vége szeptember eleje óta nem birok. Elkezdtem fogyókútázni (vékony testalkatom volt elvileg) Aztán átmentem egy csapdába ami jelenleg is tart. Alig eszek, nem tudok és nem merek. Barátaim/ családtagok szerint ez már anorexia de én nem vagyo biztos.. A jelenlegi iskolát nagyon szeretem de a matematika nagyon nem megy eddig nincs olyan jegyem ami görbül. Egyszerűen hiába akarom nem mesz a számolás nem tudom megjegyezni hogy melyik szám mennyit ér.. Említettem anyának hogy ez így nem lesz jó de nem tudja mit segítsen. Köszönöm ha tudnak segíteni/ tanácsot adni Továbbá kiváncsi lennék mit tudok tenni ha a családra nem számíthatok?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Dóra!
Úgy gondolom, Önnek mindenképp, minél előbb szüksége lenne pszichológus segítségére, aki támogatni tudná a jelenlegi helyzettel való megküzdésben.
Segíteni viszont csak azon lehet, aki hagyja. Mint írja, Önt elvitték korábban pszichológushoz, de ,,álarcokat" használt. Semmi értelme, hogy legközelebb, ismét is azt tegye a szakembernél. Nem is indokolt, hiszen a pszichológussal való munka egy bizalomteljes kapcsolatra épül, bátran lehet vele őszinte (főleg, hogy titoktartás kötelezi).
Üdvözlettel:
Tatai Csilla
