Mit tegyek

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Szilvia, Szeretném elöljáróban megnyugtatni, hogy a lánya viselkedése valószínűleg nem jelez problémát. Kamaszkorban (és a kislány már efelé közelít) jellemző az identitáskeresés az élet több területén, így a nemi szerepekben is. Az ebben a korban megelt útkeresés, kísérletezés nem feltétlen tükrözi a később, felnőtt korban kialakult identitást, énképet. Szerintem abszolút jól látja, hogy nem lenne helyes lerohanni lányát a kérdéssel, hiszen ezt akár támadásként is megélhetné, minden jó szándék ellenére. Érdemes lehet azonban több oldalról körbejárni a témát, pl hogyan értelmezi a lánya a szerelmet, mi a különbség a szerelem és a barátság között, mit gondol a kapcsolatokról, az intimitásról. Ehhez jó "vitaindító" lehet akár egy olyan kép, előadás, film közös megtekintése, ami ezzel a témával foglalkozik. Mellesleg megjegyezném, hogy manapság a nemi identitás jelentése, jelentősége átalakulóban van. A 'homoszexualitás', 'leszbikusság' kifejezéseket sokan az egymásra erőltetett elvárások szinonimájaként értelmezik. Sokszor felmerül a kérdés, mi a fontosabb: a személyes boldogságunk, vagy a társadalmi elvárásoknak való megfelelés. Ebben a témában ez különösen nehéz dilemma még a mai, viszonylag engedékeny közvélekedés mellett is. Ahogyan írja, az élet egyéb területein jól meg tudják beszélni a dolgokat. Ez nagy értéket képvisel egy szülő-gyerek kapcsolatban. Érdemes hát ezt a témát is természetesen, intim voltának megfelelően sok empátiával, diszkréten kezelni. Ha sikerül a kapcsolatukban kialakult bizalmat az élet eme területére is kiterjeszteni, az Anya és Lánya számára egyaránt értékes és támogató lehet. Amennyiben szükségét érzi, hasznos lehet egy konzultáció a kérdésben jártas szakemberrel. Tisztelettel, Kristóf Márk