Mit tegyek

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Tisztelt Édesanya! Említi, hogy kislánya pici kora óta elevenebb a testvéreinél. Négygyermekes anyaként érzékeli a különbséget: ez a gyermeke egy picit talán mindig is eltért a tipikustól. Vannak mozgékonyabb, nyugtalanabb gyermekek, ez egy adottság, nem nevelés kérdése. Ők - a mozgékonyabb, ingerlékenyebb, elevenebb gyerekek - sokszor érzékenyebbek is az átlagnál. Nehezebben kontrollálják saját indulataikat. Vágyaikat nehezebben tudják késleltetni, elveszítik a türelmüket, hamar dühbe gurulnak. Gyorsabban és hevesebben reagálnak mindenféle környezeti, érzelmi hatásra. Mélyebben megérintik őket a dolgok. Ez a tulajdonságuk, ez a fokozott érzékenységük sok-sok fejlődési lehetőséget is rejt. Képességeiket jó környezetben ki tudják bontakoztatni. Sokszor nagyon eredetiek, tele vannak mások számára elképzelhetetlen energiatartalékokkal. Fantáziájuk általában rendkívül gazdag, színes. Ami nehezen megy, az az alkalmazkodás. Sajnos az iskolában, nagyobb létszámú osztályokban ezeknek a gyerekeknek nehéz napjai lehetnek. Való igaz, hogy az osztályon belüli kirekesztés, peremre sodródás, a gyermek büntetése pedagógiai probléma. Érdemes lenne az iskolapszichológus segítségét is kérni, hogy a gyermeknek az osztályközösségben elfoglalt helyével kapcsolatban tartson esetleg csoportos, vagy egyéni foglalkozásokat. Ha az osztályfőnök nem nyitott arra, hogy kislánya kortársközösségben elfoglalt helyzetét máshogy alakítsa, vagy hogy saját jutalmazási gyakorlatát átgondolja (a büntetés bizonyítottan nem hatékony pedagógiai eszköz, ezért használata nem ajánlott a köznevelésben, de ez messzire vezetne), akkor Ön nem tehet mást, mint hogy a kislánya számára keres segítséget. Ott tudunk beavatkozni, ahol el tudunk érni változást. Ha az iskolában nem, akkor a kislánya irányából lehet megközelíteni ezt a problémát. Egy jó gyermekpszichológus segíthet a gyermeknek a gyermeknek olyan indulatkezelési, konfliktusmegoldási technikákat elsajátítani, melyek segítségével ő a közösségben hatékonyabban tud működni. A gyermek önértékelését, kortárskapcsolatait, helyzetértelmezéseit is át lehet keretezni egy pszichológiai segítő folyamatban. Gyermekpszichodráma csoport is nagyon hasznos lehet. A gyermekek normaszegő viselkedését sokszor nyugtalan, feszült belső állapot okozza. Ha a gyermek azt érzi, hogy az iskolában nem fogadják el, kudarcok érik, akkor még nyugtalanabb, feszültebb, akár dühösebb is lesz, és viselkedése még rendezetlenebb képet mutathat. Kialakul egy rossz kör, amit valahol meg kell szakítani. Ön, anyaként, a család és a gyermek irányából tud beavatkozni, akkor is, ha nyilvánvaló, hogy az iskola irányából elinduló változás is hasznos lenne. Ha felkeresnek egy jó gyermekpszichológust, akkor a folyamat vége annak felismerése is lehet, hogy hasznosabb lenne iskolát váltani, de ezt a döntést sok tényező alapján, megalapozottan lehet meghozni. Kérdés lenne még, hogy a most negyedikes kislánynak voltak-e korábban barátai? Vannak-e más kortárskapcsolatai az iskolán kívül, az Önök baráti körében, rokonságában? Testvéreivel milyen a viszonya? Ez mind fontos lehet. A hazugság témáját is említette. Nagyon kevés ember van, aki mindig igazat mond. Fontos lenne körbejárni, milyen típusú hazugságok ezek a kislányánál. Kilenc évesen sokszor vágyteljesítő, önmagát kiemelt szerepben bemutató, saját ügyességét, szépségét, eredményeit eltúlzó hazugságon kapjuk a gyermekünket. Ez lehet vágyteljesítő fantázia, különösen akkor, ha az életében nincs meg az a siker és elfogadás, amire vágyik. A képzelet, a kitalált történetek megalkotása évezredes emberi örömforrás. Megnyugtatja az embert, segít a valósággal is megküzdeni sokszor, harmóniát teremt bennünk. Attól, hogy egy gyermek beszámolói nem igazak, még nem biztos, hogy elítélendő dolgot tett. Azt viszont meg lehet beszélni vele, hogy ha nem jelzi, mi igaz és mi nem, akkor Ön később nem fogja tudni komolyan venni azt sem, ami valóságos és fontos. vesse fel neki például, hogy írjon kitalált történeteket, akár élete szereplőiről is. Vannak olyan hazugságok, melyek a felelősségre vonás elkerülést, vagy mások bajba juttatását célozzák. Ezeknek is megvan a motivációs háttere, amiről a hazugság kapcsán érdemes elbeszélgetni a gyermekkel. A beszélgetés során gyakran feltárul, mi az, amit szeretne, mi az, amitől fél - amit az elképzelt történetben máshogy alakítana, ami jó lenne, ha úgy lenne. Ami a legfontosabb: mindig éreztesse vele, hogy Ön mellette áll minden konfliktusában. Az iskolával szemben, a többiekkel szemben, egyértelműen és megkérdőjelezhetetlenül mellette áll, szolidáris vele védelmezi őt. Legyen Ön a biztos háttér. Akkor is, ha valami nem sikerül, akkor is, ha rosszul viselkedett. Ha beszélgetnek arról, ami esetleg Önnek nem tetszik kislánya viselkedésében, akkor is inkább a segíteni vágyást, mint a dorgálást közvetítse a gyermek felé. Minden jót kívánok Önöknek: Nádasdy Nóra