Mit kezdjek az életemmel és a kapcsolataimmal?

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Levélíró!

Soraidból úgy veszem ki, nagyon egyedül érezheted magad most; szeretnél több dolgon változtatni az életedben, de nehéz lehet megtalálni, hogy hol is kezd el a változtatást, illetve merre indulj el a továbbtanulással kapcsolatban.

Szerintem egy nagyon bátor, előremutató lépés volt az, hogy ide írtál!
Úgy tűnik, a segítségkérés képessége egy komoly kincs a te erőforrásaid képzeltbeli kincses ládikójában, amelynek már birtokosa vagy, ehhez gratulálok! :)

Kihallom a soraidból, hogy "betelt a hócipő", már nagyon szeretnéd tudni,  mi legyen a meglévő kapcsolataiddal, illetve a jövőddel.  A kamaszkornak természetes kérdései ezek, jó, hogy gondolkozol önmagadon és másokkal való kapcsolataidon is!   Ugyanakkor megértem, hogy ezek a kérdések át vannak színezve most aggodalommal és nyomaszt téged a jelenlegi helyzeted.

Ezért azt gondolom, hogy jó lenne, ha ezeknek a kérdéseknek a továbbgondolásában valaki személyes támogatást tudna neked adni, legyen az a barát, felnőtt, vagy segítő szakember, hiszen az általad feltett kérdések önmagukban sem egyszerű kérdések, nem hogy egyszerre...
Válaszlevelemben ezért arra helyezem a hangsúlyt, hogy hogyan tudsz tovább indulni ezekkel a megfogalmazott kérdésekkel.

Azt írtad, hogy alig vannak barátaid, amit én úgy értek, hogy bár nem vagy elégedett a barátaid számával, de lehet, hogy van egy vagy két barátod, haverod. Vele, vagy velük meg tudod osztani gondolataidat?

Mit gondolsz, azok a megélések, gondolatok amiket leírtál itt megoszthatóak egy felnőttel is?
Van esetleg olyan családtagod, vagy felnőtt a környezetedben akivel meg tudod beszélni ezeket a gondolataidat, érzéseidet?
A közös gondolkodás, a nehéz érzelmek megosztása van, hogy már önmagában is sokat segít; de a beszélgetés azért is fontos lehet, mert így értesülhetnek az érted felelős felnőttek arról, hogy ha rosszul érzed magad, és nyújthatnak neked segítséget.

Leveledben megfogalmazott gondolataid, érzéseid alapján azt gondolom, hogy fontos lépés lenne egy segítő szakemberrel való beszélgetés. Erre egy lehetőség az iskolapszichológus felkeresése (500 fő feletti iskolákban elvileg van iskolapszichológus), vagy a helyi pedagógiai szakszolgálatot felkeresése, ott is dolgoznak pszichológusok. Ezekhez szükséges lesz a szüleid/törvényes képviselőid beleegyezéséhez is.
Egy pszichológus tud segíteni neked az ismerkedéssel és barátkozással kapcsolatos félelmeid, más nehéz érzelmek, illetve a mozgáskorlátozottsággal kapcsolatos kérdéseid átbeszélésében, feldolgozásában.

Ha esetleg nincs olyan felnőtt az életedben, akivel jelenleg bizalmasan tudnál beszélgetni, vagy csak jól esne valakinek, aki nem ismer téged elmondani a téged foglalkoztató dolgokat, ajánlani tudom a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány 0-24 órában ingyenesen hívható ifjúsági lelkisegélyvonalát: 116 111. Chatelni is lehet itt, ha az könnyebb lenne első lépésben: kek-vonal.hu.

Mit gondolsz, a fentiek közül melyik irányban tudsz elindulni? Ha esetleg nehéznek tűnik az elindulás, mire lenne szükséged ahhoz, hogy egy kicsit könnyebbé váljon?

Önismereti utadon minden jót kíván:
Ádám Fanni, pszichológus