Miért dühöngök kis dolgokon is ?

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Édesanya! Az első lépéseket megtette azzal, hogy felismerte és beismerte, hogy baj van a viselkedésével. Talán, az sem véletlen, hogy kisfia dacos és saját dühös viselkedésének leírásához ugyanazt a kifejezést használta. Feltételezem, hogy Ön is úgy véli, kisfia csapkodásában is szerepet játszhat az, hogy ezt látja Öntől. A megbánás, a levélírás mutatja, hogy változtatni szeretne. Az indulatosságának kezdetét kisfia születéséhez kapcsolta, problémakörnek a GYES-szindrómát választotta. Egy gyermek érkezése majd ellátása fizikailag is kimerítő, és pszichésen is megterhelő a folyamatos figyelem, a felelősség átélése, az aggodalom, „a nehogy valami baj legyen” érzése miatt. A fáradtság, a kimerülés türelmetlenné tehet, a feszültség váratlanul utat tör magának. Próbálja meg csökkenteni az elvégzendő feladatait, adjon át a napi feladatokból valamennyit másnak, vagy ha nem tudnak ebben segíteni, végezzen Ön kevesebb házi munkát (pl. hozasson ebédet, takarítson ritkábban…)! És ami még ennél is fontosabb, töltsön a gyerekek nélkül heti rendszerességgel néhány órát! Találják meg a módját, ki az, aki vigyázni tud a gyerekekre, míg Ön elmegy otthonról. Nagyszülők, rokonok, barátok, az édesapa, babysitter, vagy van olyan családi napközi, bölcsöde, ahova néhány órára is elvihetők a gyerekek? Lényeges, hogy ne alkalmankénti megoldást keressen, hanem olyat, amit előre tud, amivel tervezhet. Tapasztalja ki, hogy mi segít Önnek jobban a kikapcsolódásban, a stressz-levezésben, mi okoz örömet, ha sétál a természetben, ha leül és olvas, ha úszik, ha edz, … ! Miközben arra bíztatom, hogy fordítson kicsit több időt önmagára, azt is hozzáfűzöm, hogy arra is nagy szükség van, hogy időnként a párjával is legyenek kettesben. Ha a változtatások ellenére sem lesz nyugodtabb, ha továbbra is „fékezhetetlen dühöt” érez, akkor viszont ne késlekedjen, forduljon szakemberhez, akivel együtt úrrá lehetnek az elkeserítő helyzeten. Sok sikert! Dr. Rostás Rita