Miért csendes a nagylányom.

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Édesanya! Megértem az aggódását. Először is szeretném a bűntudatát oldani. Nem gondolom, hogy az Önök „pörgössége” lenne az oka nagylánya csendességének. Ugyanakkor azt a látszatot sem szeretném kelteni, hogy minden rendben van. Sokszor nyugtatjuk magunkat azzal, hogy ha jól tanul, jól teljesít egy gyerek, ha van olyan közösség, például a családja, ahol láthatóan jól érzi magát, akkor minden rendben van. Nos, általában ez így is van. Levele alapján azonban úgy vélem, hogy lánya helyzete ennek ellenére aggodalomra ad okot. Abból, amit leírt arra gyanakszom, hogy elektív vagy szelektív mutizmus (szokták helyzethez kötött némaságnak nevezni) nehezíti a lánya beilleszkedését a környezetébe, ami gyakran szorongással, visszahúzódással jár együtt. Ennek az a jellemzője, hogy bizonyos körülmények között a gyermek beszél, másutt, vagy más feltételek esetén viszont nem. Lehet, hogy valaki csak otthon kommunikál, más például közértben is, de iskolában nem, vagy az iskolában a szünetben még igen, de tanítási órán már nem. Mint írja, kislányát már óvodáskorában is ez a csendesség, visszafogottság jellemezte. Azóta is minden pedagógus panaszkodik az órai passzivitásra, arra, hogy nem beszél. Ne várjon tovább! Kérje szakember, gyógypedagógus, klinikai szakpszichológus segítségét. Nem bízhat abban, hogy kislánya majd kinövi, az idő megoldja ezt a nehézséget is, ha igazán akarná, összeszedné magát a gyerek. Jogos a félelme, hogy az iskolaváltás további nehézséget jelenthet majd neki. Forduljon szakemberhez, aki a lánya állapotát felmérve megerősítheti vagy akár cáfolhatja is távdiagnózisomat, és terápiás segítséget tud nyújtani lányának, illetve Önt is eligazítja a további teendőkről. Kívánok sok vidám, pörgős, bűntudat nélküli, élményekkel teli együtttöltött időt az egész családnak, valamint, hogy nagylánya a családon kívüli közösségekben is találja meg helyét, örömét: dr. Rostás Rita