Mi a tehendő?

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Éva! A pontos körülményekről nincsenek információim, ezért a válaszomban gyakran feltételezésekre tudok csak támaszkodni. Nem tudom pontosan, hogy a mamánál egyedül alszik-e a kislánya, de feltételezem, hogy nem. Vagy ha mégis, akkor a mama az elalvás pillanatáig vele van. Ugyanígy, az óvodában is egész biztosan többen vannak a szobában a délutáni alváskor, vagyis nem kell egyedül elaludni, nem félelemkeltő a helyzet. Én azt gondolom, hogy a kislányánál azért jelentkeztek a „tünetek”, mert nem szeretne egyedül aludni. A fejfájásnak is ez az oka. A kisgyermek nem mindig tudja szóban megfogalmazni azt, amitől fél, vagy amit nem szeretne, főleg, ha érzi, hogy az, amit ő nem szeretne az éppen az, amit a szülei elvárnak tőle. Ilyenkor a teste beszél, és megjelenik az úgy nevezett pszichoszomatikus tünet. Az Önök esetében lehet ilyen jelbeszéd-tünet a fejfájás. A kisgyerekek a maguk szintjén mindig igyekeznek megoldani a problémát, ahogyan az Ön kislánya is igen leleményes volt. Kislányuk valószínű sejtette az Önök akaratát, vagyis azt, hogy neki valamilyen megfontolás alapján külön szobában kell aludnia, tudta, hogy itt ellenállásba fog ütközni, ezért nem Önöket kérte, nem Önökkel ellenkezett, hanem egy Önök által is elfogadható kompromisszumot ajánlott fel: aludjon a nagyszülőknél, ahol nem kell félnie. Hogyan tudják ezt a helyzetet Önök otthon is megoldani? A legfontosabb kérdés az, hogy indokolt-e, hogy a kislány külön szobában aludjon? Milyen megfontolás miatt kapott külön szobát? Gondolják át még egyszer, hogy egy rövid átmeneti időre nem tudnak-e mást megoldást találni arra, ami a megfontolásuk hátterében áll? Hol alszik a kistestvére? Önökkel? Ha az 1 éves kicsi aludhat Önökkel, akkor az 5 éves kislány miért nem? Képzelje bele önmagát egy pillanatra a kislánya helyzetében! Képzelje el, hogy a szerettei egy szobába bebújnak aludni, és Önnek egy másikban egyedül kell nyugovóra hajtania a fejét! A lelkünk mélyén ez egy nagyon könyörtelen, kirekesztő, büntető érzés. És a kisgyermek számára érthetetlen. Azért keresi most jobban az Ön gondoskodását, figyelmét, mert szeretne visszajelzést kapni, hogy ő jó gyerek, hogy őt szeretik, szeretné kideríteni, hogy ő mit követett el, mert nem érti, hogy miért helyezték őt a saját köreiken kívül. Főleg erős lehet ez a kivetettség érzés akkor, ha tisztában van a vérségi hovatartozással, és azt látja, hogy az egy éves közös gyerek Önökkel lehet, de ő nem, mert neki más az apukája. A véleményem szerint azzal tennének a legjobbat a gyerekeknek (mindkettőnek és hosszú távon saját maguknak is), ha nem kellene most még külön szobában aludnia az 5 éves kislánynak, főleg, ha a kishúga is Önökkel van. A legjobb megoldás az lesz, hogy hamarosan – akár fél éven belül - a két testvér kap egy közös szobát, ahol ketten alszanak. Ezt egészen addig fenntarthatják, amíg kamaszkorban valamelyik gyerek nem igényli túl erősen a külön saját egyszemélyes szobát, de erre sincs feltétlenül szükség. Nagyon jól járnak azok a testvérek, akik végig egy szobában nőnek fel. Más problémák is állhatnak azonban a kislánya tüneteinek hátterében. Ha tesznek néhány próbát a közös alvásra, és a kislánya ennek ellenére, a közös alvás helyett is inkább a nagymamát választja, akkor azt javaslom, hogy keressenek a közelükben gyermekpszichológust (az óvodában kérdezzék meg, hogy területileg Önök melyik nevelési tanácsadóhoz tartoznak), mert akkor a helyzet bonyolultabb, és több információra van szükség ahhoz, hogy segíteni tudjanak Önöknek. Üdvözlettel: G. Tóth Kinga