A kérdés
Kedves pszichologus! 16 éves vagyok, a szüleim elváltak. A gyerekkorom is rossz volt,az anyai szeretetet se kaptam meg soha amire vágytam.6.-os voltam, az egyik tanárom felé kezdtem olyasmit érezni,ami akkor teljesen ismeretlen volt. Megszerettem és szinte elvártam ugymond, hogy ő is szeressen és legyen,,anyám" Ballagás után elmúlt. Mikor idén új tanárunk lett a középsuliba, felé kezdtem ugyan ezt érezni, ez sokkal erősebb. Nagyon megszerettem, és mindig keresem a szememmel, mi lehet az oka?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Niki!
Sokszor nehéz eldönteni, meghatározni erős pozitív érzéseinket egy másik ember felé, különösen felfigyelhetünk rá, gondolkodóba eshetünk, akár nagyobb jelentőséggel ruházhatjuk fel az érzést, ha az tiltott. Hogy miért alakult ki ez a vonzalom, annak sok oka lehet. Egyik oka a vonzalom kialakulásának a hasonlóság, Theodor M. Newcomb ezt a szimmetria elvének nevezte. Ha sokat beszélgettek, kölcsönösen érdeklődtök egy téma iránt, esetleg kibővítitek egymás tudását, az nagy örömet tud okozni. Megerősítitek egymást abban, hogy az a téma fontos, érdemes róla beszélgetni, örültök egymás örömének, felvillanyoz titeket a társalgás, kiegészítitek egymást. A kommunikáció és a hasonlóság fontos tényező a baráti kapcsolatainkban is. Azokkal szeretjük magunkat körül venni, akik hasonlóan gondolkodnak.
Ha a szeretetből, elismerésből, figyelemből keveset kaptunk, vagy keveset kapunk jelenleg is, akkor hajlamosak vagyunk az apróbb figyelmet, dicséretet nagyra értékelni, örömünk még erősebb lehet.
A gyermekkori sérelmek, a törődés hiánya, a szüleinktől tanult párkapcsolati megoldásformák, minták jelenlegi életünkre, párválasztásainkra és párkapcsolataink későbbi alakulására is hatással vannak.
Pszichológus segítségével ezek a múltbéli veszteségek átbeszélhetők, feldolgozhatók, ami kihat jelenlegi választásainkra, érzéseink alakulására is. Kívánom Neked, hogy továbbra is figyelj az érzéseidre, és egy megfelelő szakember segítségével sikeresen megtaláld, hogy hová vezetnek a szálak.
Üdvözlettel,
Tóth Adél