A kérdés
Tisztelt Pszichológus! Egy alapvetően jól működő párkapcsolat kapcsán fordulok Önhöz. A barátom (férfi) lassan 30 éves, sok mindenen keresztül ment már az életben, nagy szigorban nőtt fel és viszonylag rendezetlen családi hátteret hagyott maga mögött. Ezzel szemben én majdnem 9 évvel fiatalabb vagyok nála, otthon is minden rendben, bár a középiskolai nevelésem egy nagyon szigorú vallásos intézményben folyt. Eleinte minden rendben ment köztünk, ám egy hosszabb és komolyabb betegeskedése alatt nagyon erősen rám hagyatkozott, hónapokig én voltam a lelki támasza, állandóan mellette voltam ha szüksége volt rám és sokáig nem is vártam ezért viszonzást. Ám amióta felépült, nagyon vágyom arra, hogy újra "udvarolni" kezdjen nekem, ám olyan, mintha ettől annyira elszokott volna, hogy már nem is tudja nem is kell ilyenkor csinálni, pedig ezt már párszor megbeszéltük. A problémához az is hozzátartozik, hogy nagyon gyakran jegyzi meg, ha egy másik nőt vonzónak tart, míg engem ritkábban dicsér, mint a betegsége előtt. Emiatt az elmúlt időben előkerült a lappangó önbizalomhiányom, nagyon megijedek, hogy esetleg nem tart elég vonzónak pedig igyekszem adni magamra. Amikor rákérdeztem, miért beszél annyit másokról, annyit mondott, hogy csak a véleményét szeretné megosztani, de persze engem tart szebbnek. Ennek ellenére ez nekem mindig nagyon rosszul esik. Mostanában ritkán kérdez, érdeklődik felőlem, a beszélgetéseink nagyrészt róla szólnak, s én alapvetően nem vagyok túl hallgatag, de jól esne, ha figyelmesebb lenne. Az általam fontosnak tartott programokra valahogy nagyon ritkán ér rá, vagy rengeteget késik róluk, míg én vele bárhova szívesen elmegyek. Gyakran úgy tűnik, a barátaival szívesebben van nálam. Kicsit úgy érzem, hogy a figyelme már csak önmaga felé terelődik, én pedig kezdek erre túl érzékeny lenni, és hisztérikus módon próbálom rávenni, hogy velem is törődjön. A viselkedésem gyakran féltékenynek tűnik, szinte már bizalmatlan vagyok, hátha másról álmodozik helyettem. Látom, hogy igyekszik, gyakran írogat sms-eket, de én ezt keveslem, lassan kezdek telhetetlenné válni. Nem tudom, mi van velem. Szeretnék megbízni benne, de egyszerűen nem megy már. Nem érzem azt a kezdeti rajongást Őbenne, pedig mikor rákérdeztem, határozottan állította, hogy mindenképp szeretné folytatni. De ez így sokáig nem mehet már szerintem Menthető ez a kapcsolat? Segítségét előre is köszönöm! Tisztelettel, B. ÁgnesA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Ágnes! Egy kapcsolatban két ember soha nem egyforma mértékben kötődik a másikhoz, a mérleg nyelve hol ide, hol oda billeg. Ismeretségük kezdetén a párja feltehetőleg még bizonytalan volt az Ön elkötelezettségében, ezért is próbálta minden lehetséges módon magához kötni. Paradox módon az Ön helytállása, a betegség idején tanúsított odaadása lehetett az, ami az „udvarlását” visszafogta, hiszen láthatta, hogy Önre számíthat, kiáll mellette a bajban is. Így valószínűleg „biztonságban érzi magát”, emiatt változhatott meg a viselkedése (vagyis most olyan, amilyen általában lenni szokott). Az eltérő családi háttér és neveltetés számos konfliktus forrása lehet, ám ezek általában nem végzetesek, és nyílt kommunikációval megoldhatók. Mondja el neki (ahogy leveléből kitűnik, voltak is ilyen próbálkozások), mi az, amit nem szeret a viselkedésében, és kérje meg, hogy ezeket ne tegye (például ne hozza az Ön tudomására, ha más nőt vonzónak talál, mert az Ön számára ez bántó, vagyis ilyen esetekben jobban teszi, ha a véleményét megtartja magának). A dolog másik oldala az, hogy amiért sokat fáradozunk, amibe sok energiát fektetünk, az fontosabbá válik a számunkra. Ily módon természetes, hogy a kapcsolatuk az Ön számára önmagában attól is felértékelődött, hogy a párja mellett állt a betegségében, támogatta őt mindenben. És emiatt, hogy „értékesebbé” vált, nagyobb a félelme is, hogy esetleg elveszítheti. Igen, a párjából feltehetőleg hiányzik az a kezdeti rajongás, ami Önnek annyira fontos volt. Ennek ellenére higgye el neki, hogy őszintén szereti magát, és fontos számára a kapcsolatuk. Hogy a kérdésére válaszoljak: a kapcsolat valószínűleg menthető, ha részint Ön is el tudja fogadni, hogy párja kevésbé „rajong”, ezzel párhuzamosan pedig ő is megpróbál jobban az Ön kedvében járni, az eddigieknél jobban megfelelni az Ön igényeinek. Egy kapcsolat során így tud két különböző hátterű ember összecsiszolódni. Üdvözlettel: Thiery HenrietteKiemelt szakemberek a témában
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz