A kérdés
Tisztelt Pszichológus! Iránymutatásra lenne szükségem. 24 éves vagyok, 7 évig voltam párkapcsolatban, amely a kisebb nehézségek ellenére nagyon jól működött. Aztán az én életemben bekövetkezett változások miatt eltávolodtunk egymástól és szakítottunk, de a búcsúnál éreztük, hogy ez nem végleges. Az ex-párom azóta is, több mint egy éve, vissza szeretne szerezni, de ezt nem erőszakos eszközökkel teszi. Viszont én közben megismertem egy nálam fiatalabb férfit. Mikor megismerkedtünk, éreztem, hogy ez egy különleges kapcsolat, és tényleg az, pár hónap múlva össze is költöztünk, és azóta is nagyon jó minden. Azt leszámítva, hogy ő mondta, hogy ő még nem szeretné lekötni magát, később mással is akar ismerkedni. Én ezt megértem, fiatalabb, én már ezeken a dolgokon túl vagyok, ezért én másra is vágyom: elköteleződésre. Amit az ex-párom meg is tudna adni, de egyszerűen nem megy a szakítás a mostani partneremmel. Ugyanakkor félek, hogy ezzel elveszítek egy nagyon értékes embert, az ex-páromat.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Mazsi! Nehéz és fontos döntést kell meghoznia, ami nemcsak az ön életére lesz jelentős hatással, hanem az ex- és a jelenlegi párjáéra is. Érthető hát, hogy elbizonytalanodott, és szorong a végleges és talán visszavonhatatlan döntés meghozatalától. Gyakori ez a probléma, hiszen a döntés azt jelenti, hogy az előttünk álló utak közül elindulunk az egyiken, a többit pedig elvetjük. Soha nem lehetünk azonban teljesen biztosak abban, hogy a lehető legjobb utat választottuk. Természetes hát, hogy az útelágazásoknál megtorpanunk, és bátorságra van szükség, hogy rálépjünk valamelyik útra, de sajnos a döntést nem lehet elodázni: az egyiken el kell indulni, a többit pedig el kell engedni, különben elakad az életünk az elágazásnál. A leírtak alapján számomra úgy tűnik, hogy az elengedés és a lezárás jelenti a nehézséget mindkét kapcsolat esetén. Az expárjával nem tekintette véglegesnek a szakítást, folyamatosan jelen volt az életében annak ellenére, hogy közben új párkapcsolata lett. Nem zárta le ezt a kapcsolatot és nem engedte el egykori párját, enélkül azonban nem lehet igazán továbblépni. Most, hogy a jelenlegi kapcsolata esetén merült fel ez a probléma, ismét megjelent a bizonytalanság, illetve a szorongás attól, hogy elveszíti egyiküket. Fontos kérdésnek tartom, hogy vajon ez a döntési nehézség az élete más területein is megjelenik-e, vagy csak ebben az esetben jelent problémát. Az rendkívül pozitív, hogy a saját igényeit és céljait nagyon határozottan meg tudja fogalmazni, hiszen mindenképpen ezek mentén célszerű döntenie és olyan kapcsolatot kialakítania, ami kielégíti az igényeit és lehetőséget nyújt céljai eléréséhez, a kiteljesedéshez. Őszintén remélem, hogy sikerül megtalálnia a lehető legjobb utat. Üdvözlettel: Nagy Márta