Lehet-e gyermekemnek viselkedés zavara.

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Apuka! Felvetett kérdése mögött meghúzódó pedagógiai-gyermekpszichológiai problémára nincs egységes válasz, ezért lehet, hogy ha több szakembert kérdez meg, különböző megoldásokat fognak javasolni. A két fő csapásirány: (1.) problémás gyermekek integrált nevelése, (2.) problémás gyermekek kiemelése a közösségből. Saját tapasztalatom alapján az integrált nevelés híve vagyok, tehát ebben a keretben tudok Önnek felvilágosítást adni. De először nézzük meg az alaphelyzetet: a kisfia szeptemberben az otthoni környezet után ismét óvodába kezdett járni, és a viselkedése megváltozott, szófogadatlanabb, agresszívebb lett. Az első szintű válaszom az, hogy egy 5 éves gyermeknél ez normális reakció: az otthoni elfogadó környezetből bekerült egy versengő, kortárs csoportba, ahol neki valahogyan érvényesülnie kell. Az 5 évesek versengő, érvényesülésre törekvő taktikái még igencsak szűkek, és főleg agresszívabb elemekből állnak. A kicsi még nem tud disztingválni, vagyis viselkedésében nem tesz különbséget az óvodai és az otthoni közeg között, vagyis ami számára az oviban sikeres viselkedésnek bizonyult, azt gyakorolja otthon is. Az ovis versengés különösen nagy váltás egy olyan kisgyermeknek, akinek nincsenek otthon tesói, vagyis az otthoni légkörből teljesen hiányzik a versengés. Ehhez tartozik még az is, hogy óvodás korú gyerekek az életükben, szokásaikban bekövetkező változásra általában kisebb-nagyobb ellenállással válaszolnak, amibe szintén belefér az, hogy felesel a szüleivel. Ahogy a gyermek megküzdési, versengési stratégiái fejlődnek, érnek, úgy fognak nála visszahúzódni, kihunyni az agresszív formulák. A második szint az, hogy Önöknél az agresszív viselkedésnek van egy megerősítője a csoportban, egy idősebb, látszólag sérült gyerek. És itt lép be az integrált pedagógiai nevelés előnye. Főleg az éremnek az egyik oldalát szokták hangsúlyozni, hogy a sérült gyermekre milyen fejlesztő hatással van az, hogy "egészséges", standard közegben nevelkedik. Az érem másik oldaláról, hogy ez milyen hatással van a standard környezetre, főleg csak az szokott reflektorfénybe kerülni, hogy a standard csoportnak nehezebb. Az előnyöket kevésbé domborítják ki. Saját tapasztalatom, és a kutatások által is alátámasztott eredmény, hogy az integrált óvodai vagy iskolai csoportokban nevelődő "standard" gyermekek viselkedése érettebb, gondolkodása rugalmasabb, életvitele felelősebb, társas viselkedésben odafordulóbbak, toleránsabbak lesz a szokásos, egyszínű csoportokban fejlődő gyerekekhez képest. A hatás hátterében az áll, hogy akár már 5 éves korban el lehet magyarázni a kicsinek, hogy a másik gyerek azért viselkedik úgy-ahogy, mert sérült, mert neki ez a taktikája, azért, mert nem tud mást. És ezután rá lehet vezetni az 5 éves kicsit arra, hogy ő milyen más viselkedést tanult, az agresszió helyett milyen más viselkedést szeretnének látni tőle a szülők, óvónők stb. Néhány ilyen beszélgetés után, ami magyarázatot ad a sérült gyermek viselkedésére, és emellett megerősíti, és rávezeti a kívánt viselkedésre a gyereket, a kívánt viselkedés rögzülni fog. Az integrált csoport másik előnye az Önök esetében az, hogy a gyermekük nagyon kicsi korban megtanulhatja azt is, hogy hogyan kezeljen olyan kortársakat, akiknek a viselkedése jelentősen eltér a sajátjától. Ha belegondol az Ön felnőtt életébe, akkor rájöhet arra, hogy ez a felnőtteknek is napi szinten okoz problémát. A gyermeke társas intelligenciája jelentősen fejlődhet, ha már 5 évesen megtanulja, hogy vannak olyan emberek, akiktől más várható el, mint saját magunktól vagy az átlagtól. És most nézzük meg azt is, hogy a szép elméletek mellett mit tehetnek a gyakorlatban. Mert az integrált nevelés előnyei, hol nem valósulhatnának meg a legjobban, mint az Ön által leírt kis faluban, a 11 fős vegyes csoportban. Amit tenni tudnak az otthoni beszélgetéseken kívül az az, hogy segítik az óvópedagógusokat a munkájukban, hogy elég felkészültek legyenek az integrált csoport vezetéséhez. Ezt úgy tehetik meg a legjobban, ha probléma orientált informális "továbbképzést" kérnek egy közeli nevelési tanácsadó, pedagógiai főiskola munkatársaitól. Az Ön helyében én azt tenném, hogy az interneten megkeresném a közeli tanácsadó pszichológusait, vagy főiskola oktatóit, és meghívnám az óvodába, hogy probléma- és gyermek-orientáltan beszéljék meg az óvónőkkel és a szülőkkel, hogy hogyan hozhatják ki minden fél számára a maximumot a helyzetből. Sok oktató szívesen tesz ilyen "kirándulásokat a terepre megvendégelés fejében is", de ha pénzt kérnének a szolgáltatásért, és össze tudják dobni Önöknél a szülők, akkor ez sem megterhelő, viszont sokat nyerhetnek vele, mert lesz és marad egy személyes kontaktjuk, aki ismeri a helyzetet és később is fordulhatnak hozzá. A sérült gyermekről még nem beszéltünk, nem tudom, hogy mennyire elérhető, mennyire együttműködő a család. Az ideális az lenne, ha gyermeket megvizsgálná gyermekpszichológus, gyógypedagógus, hogy objektíven lássák, hogy mik a lemaradásai, és azok miből fakadnak: veleszületett hátrányokból, vagy környezeti, nevelési hiányosságokból. Ideális lenne, ha az érintett család személyre szabott segítséget kapna a neveléshez. Nem tudom van-e a közelükben nevelési tanácsadó, a család el tud-e jutni oda, képesek-e követni az útmutatásokat. Ez az ellátás, amúgy ingyenes, csak el kell jutni a tanácsadóba. Ha esetleg módja van beszélni a családdal, akkor ezt érdemes felvetni nekik. Röviden összefoglalva a kérdésére a válasz: annyi problémájuk lehet az óvodában ellesett viselkedésekkel, hogy több otthoni korrekciós beszélgetésre, és a másik gyerek viselkedésének megmagyarázására lesz szükség, de hosszú távon, ha sikerül a helyzetet Önöknek szülőknek és óvónőknek jól megoldani, akkor ez akár még a fia előnyére is válhat. Sok sikert: G. Tóth Kinga