A kérdés
Tisztelt Doktor/nő! Szeretném segítségét kérni 13 éves lányom iskolai problémáival kapcsolatban. Az utóbbi 2 hétben 3 alkalommal is előbb eljött a tanítás vége előtt az iskolából, korábban is előfordult, hogy be sem ment az iskolába. Ezeket mindig arra fogja, hogy a társai csúfolják, bántják őt az iskolában. Barátai nincsenek. A tanulás jól megy neki, négyes-ötös tanuló (hatodikos). Többször beszéltem az aktuális osztályfőnökkel a problémáról, aki mellé áll a zaklatásokkal kapcsolatban, próbálja az osztályt fegyelmezni, de mindig csak ideig-óráig tart a nyugalom. Minden alkalommal kiemeli viszont, hogy a lányom nem tud beilleszkedni, kivonja magát a közös feladatokból, nem szívesen barátkozik, beszélget a többiekkel, csak akkor válaszol ha a tanár kérdezi (néha még akkor se). Javasolta pszichológus felkeresését. Iskolaváltás nem hiszem, hogy megoldás lehetne, mert már óvoda óta fennáll a probléma. Ott is volt, hogy bántották, bár nem mindegyik évben, csoportban illetve óvónő mellett. Ön mit javasol, hogyan tudnék neki segíteni, tanácsot adni, mit tehetek szülőként ebben a helyzetben? Ön is javasolja a személyes pszichológiai tanácsadást/terápiát? Válaszát előre is köszönöm! MónikaA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Mónika, kezdem a levele vége felől a válaszadást: igen, mindenképp javaslom, hogy keressenek fel egy gyerekekkel és fiatalokkal foglalkozó pszichológust. Lehet ez a nevelési tanácsadóban is, vagy magánrendelés keretei között is. Ebben azt kell megfontolni az anyagiakon kívül, hogy a kislánya úgy tudjon pszichológushoz járni, hogy arról csak az értesüljön, akinek el szeretné ő maga mondani, de senki más ne, maradhasson ez az ő személyes magánügye. Egyébként az erre vonatkozó kérdéséből olyan aggodalmat vagy kétséget vélek kihallani, amit - ha tényleg kétségei vannak - akkor előbb kell tisztázni, mint hogy ezt a lehetőséget a lányának komolyan felveti, hogy a kétségeket a kislánynak ne adja tovább. Esetleg érdemes Önnek először egyedül, a lánya nélkül felkeresnie a pszichológust, hogy a kérdéseire, kétségeire kielégítő választ kapjon már azelőtt, hogy a lányával megbeszéli a lehetőségeket. A kislánya visszahúzódó volta részben személyiségtulajdonság, részben akár szorongás következménye is lehet. Nagyon kellemetlenül érezheti magát szegény, ha jó tanuló, és vélhetően lelkiismeretes ember létére hamarabb eljön az iskolából, tehát emiatt a kínlódás miatt is keresni kell neki a segítséget. A konkrét segítség módja attól kell függjön, hogy az okokról mi derül majd ki. Egyetértek, hogy az okok felderítése előtt nem kellene hirtelen iskolát váltani, különösen akkor nem, ha a probléma a különböző közösségekben egyaránt fennáll, tehát a lánya "viszi magával" a probléma egy részét. Arról sem vagyok meggyőződve, hogy a probléma az iskolába járással kapcsolatos, az iskolába járás nehézségei elég sokszor inkább egyéb, az iskolától viszonylag független érzelmi, családi problémákkal szokta összefüggeni). Ön a legtöbbet akkor teszi a gyermekért, ha megértőn, és együttérzően fordul felé, ugyanakkor nyilvánvalóvá teszi, hogy hathatós megoldást kell keresni, mert iskolába járni muszáj. Ezzel a segítő attitűddel érdemes a pszichológushoz járás lehetőségét felvetni, Ön van abban a helyzetben, hogy ennek a jótékony hasznáról a gyermekét meggyőzhesse, támogathassa. És javaslom, hogy ezzel ne várjon tovább, jó lenne, ha a lánya a kamaszkor fejlődési feladatainak hamarosan "úgy láthatna hozzá2, hogy közben már letehesse azokat a terheket, amelyeket régóta, ovis kora óta hurcol. Üdvözlettel: Biró EszterKiemelt szakemberek a témában
-
Szalkai Réka
Pszichológus
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
