kudarc élmény hatása

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Etelka ! Nagyon nehéz lehet Önnek, mint anyának, végignézni gyerekének szenvedését, útkeresését. Levelében nagyon kevés adatot adott meg, nem írta, mikortól vannak ezek a tünetek, voltak-e már máskor is hasonló elzárkózások, volt-e már olyan kudarc, amit azért más megküzdési stratégiákkal közelített meg a fia? Azt sem lehet tudni miért hagyta abba az egyetemet, mit jelképez neki ez a hallgatásos időszak ? Milyen képességek, személyiségvonások , érdeklődési területek meghatározóak a fiánál ? Milyen az Ön kapcsolata a fiával, most lett csak ilyen távolságtartó, vagy mindig is volt egy szakadás a családban ( apa-fia között ), amit Ön úgy érez, hogy meg kell oldania és a fiának már elege van ebből ? Szóval rengeteg a kérdés, amin Ön is elgondolkodhat. Mivel Ön kért választ, ezért, elsősorban az Ön elakadásain tudna gondolkodni, hol is siklott félre ez a kapcsolat, mik az Ön elvárásai a fiát illetően, melyek a fő érzései vele kapcsolatban ( esetleg a féltésen túl van-e jelentős harag, csalódottság), mennyire tudja elfogadni ezt a lázadást? Amikor sikerült egy kicsit higgadtabban, racionálisabban is látni az egész helyzetet, a családi dinamikát, utána érdemes felvetni egy őszinte beszélgetést a fiának, talán legcélszerűbb elmenni valahova, ki a természetbe, vagy nyugodt környezetet keresni, ahol maga a tér is más hívó ingereket hozhat be, mint a megszokott otthoné. Ebből a rövidke levélből annyi derül ki, hogy ezek a problémák évek óta jelen vannak a családjukban és most a fiúk fellázadt, igen, drasztikusan teszi ezt, a kérdés csak az, hogy rémületet szeretne-e kelteni és átstrukturálni az eddigi működésmódot, vagy pedig nem ennyire tudatos a dolog és egy teljes feladásról van-e szó? Ezt már innen, a gép mellől nehéz eldönteni, biztosan ismeri annyira a fiát, hogy megkülönböztesse a kettőt. Ha az első variációról van szó, akkor legjobb megvárni, hogy hova forr ki a dolog és engedni, hogy végre ráálljon a saját útjára, persze itt nagyon fontos az elfogadás, a szeretet nyújtása és mint a táncban csak követni a partner lépteit, vezetését, éberen figyelni és a botlásoknál esetleg finoman alányúlni. Ha a második opció is lehetséges, akkor viszont sürgősen kéne szakember segítségét kérni, akár első körben a háziorvoson keresztül. Remélem sikerül az őszinteség útjára lépniük és ki-ki elmondhatja eddigi csalódottságit, félelmeit, elakadásit, haragjait...utána már sok lehetőség van ezek megélésére, átstrukturálására, ilyenek a művészetek, önkéntes munkák, sport, pszichoterápia ... Sok sikert kívánok