A kérdés
Tisztelt Doktor Úr/Doktor Nő! Van egy 4 és egy 1 éves kislányom. A nagyobbikkal egy ideje gondjaink vannak. Okos, ügyes, beszédes, már 2.5 éves kora óta ovis, előtte fél évig bölcsis. 2 éves koráig semmi bajunk nem volt vele, mindenben megegyeztünk. Mozgásában, beszédében jól fejlődött, mindent hamarabb csinált mint a vele egyidősek. 2 évesen már rengeteg mondókát tudott, nagyon sok időt szántam rá, meséltem neki, együtt fedeztük fel a világot. Bölcsiben aztán jöttek a konfliktusok más gyerekekkel, ha neki kellett elvette, meglökte. Időbe telt rászoknia hogy kérnie kell nem csak úgy elvesszük. Már most ilyen gond persze nincs, de még néha most is elég erőszakos. Azt vettem észre, hogy csak heccből ellök, vagy beleköt a másikba, mintha jól esne neki, vagy elveszi valamiét. Olyan magának valónak látom, felnőttek társaságát jobban igényli, az egyidősekkel nincs úgy el. Milyen módon tudnék segíteni neki, hogy jobban odafigyeljen másokra és ne csak a saját érdekeit nézze?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Édesanya ! Amit leír tüneteket, sok gyerek esetében korosztályának megfelelőek. Mi felnőttek nehezményezzük, van olyan gyerek, aki ettől sírva fakad és minél nagyobb feneket kap a dolog, annál erőteljesebb lesz, mind az szokott lenni. Amint írja, első gyerek, nagyon sok figyelmet kapott Öntől és gondolom amíg kettesben voltak játékosan, ráérősen megoldották a felmerülő problémákat. Ő ehhez a stílushoz szokott. Majd ehhez jött hozzá a kistestvér és a bölcsőde, mind a kettő hatalmas változás, kizökkentette a nyugalmából, az addigi szokásokból. Nyilván ehhez hozzá kell szokni. A felnőttek társaságához sokkal könnyebb alkalmazkodni és több megértést, dicséretet lehet bezsebelni. A másik dolog, hogy ez a korosztály még nem szokott annyit egymással játszani. Ellökni, bántani a másikat unalomból, erőfitogtatásból, igazi érzésekből is lehet, pl. kimutatja, hogy nagyon zavarja, ha nem lehet egyedül a felnőttel. Ezt vissza lehet neki jelezni: Most azért lökted el, mert zavar téged, vagy egyedül szeretnél lenni? Mindig megpróbálok neki adni alternatívát: Nézd, ha egyedül szeretnél lenni, bejöhetsz ebbe a kuckóba játszani...A lényeg nem csinálok belőle ügyet, megfogom mindkét karját és határozottan mondom, hogy ezt nem lehet, de nem magyarázom agyon a dolgot, csak ennyi: Ezt nem és helyette mit lehet. Ez a korosztály akár mennyire nem fér ez a felnőttek fejébe, igenis csak a saját érdekeit nézi, hedonista módon követeli, hogy a világ belőle induljon ki és hozzá térjen vissza és ebből lesz majd szép lassan az empátia, altruizmus, de sok-sok idő után. Személy szerint nem erőltetném a barátkozásokat, vannak kisgyerekek, akiket kifejezetten irritál mások jelenléte, ezt én figyelembe venném, azok alapján amit leírt. Kérdés még az is, milyen szintű a testvér féltékenység, és azok érzéseivel mi történik? Szóval sokrétű lehet a dolog. Ha válaszom mégsem teljesen átfogó, nyugodtan kérhet nevelési tanácsot a helyi pszichológustól, akivel talán mélyebben át tudnak majd beszélni egy-egy helyzetet. Sok sikert hozzá. Üdvözlettel Balázs NelliKiemelt szakemberek a témában
-
Szalkai Réka
Pszichológus
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
-
