kórházi kezelés után

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Aggódó Nagymama! A testvérféltékenység sok családban megjelenik, így hamarosan írok róla részletesebben is ezen a honlapon. Jól érzékeli, hogy unokájának jelenlegi elkeseredett tiltakozása is összefügghet a féltékenységgel, hisz sajnos a kórházi kezelést ebből a szempontból sem könnyű feldolgozni, nehéz azt belátni, hogy miközben a kistesó otthon maradhatott, neki el kellett hagynia a családi fészket, fájdalmas kezeléseket kellett elszenvednie. Ráadásul az Ön unokája egy éven belül harmadszor találkozott a kórházzal. Egyszer az anyukája, kétszer ő került be, mindháromszor át kellett élnie a kényszerű elválást, hol az anyától, hol az otthon biztonságától. A mindenhatónak hitt szülő nem tudta teljesen megszüntetni rossz közérzetét, nem tudta őt minden bajtól megvédeni. Emiatt – joggal – dühös. Természetes, ha a saját eszközeivel jelzi a csalódását. Emellett lehet fáradtabb, lehet, hogy a közérzete sem jó még, félhet attól, hogy újra kórházba kell mennie, egyszóval semmi sem jó. Azt javaslom, kapjon most nagyobb figyelmet, a szokásosnál több kényeztetést. Hasznos, ha segítünk neki megfogalmazni az érzéseit, és kifejezzük együttérzésünket, hangot adunk a tehetetlenségünknek: „Nagyon sajnálom, hogy kórházba kellett menned, hogy nem tudtál eleget inni, hogy fájt a pocakod. Ez nekem is nagyon, nagyon rossz volt. A doktor néni/bácsi csak azért szúrt meg, hogy meggyógyítson.” Beszéljenek a kórházról, találjanak ki egy kórházas mesét. Játsszák le az eseményeket, vigyék a babát, a macit a kórházba, javasolják a gyereknek, hogy ő gyógyítsa meg a betegeket. Bizonyára volt jó élménye is a kórházban, azt is emlegessék, és hangsúlyozzák, hogy már ismét erősödik, és hamarosan minden olyan lesz, mint régen. Figyeljenek rá, hogy ilyenkor is szüksége van egy gyermeknek a határokra, nem bánthatja önmagát, a testvérét, nem rongálhat, de elismerve, hogy fáradt, kimaradhat egy fürdés, esetleg fürdés helyett megtöröljük vizes ruhával. Kedves Nagymama, bízzon a szülőkben, bizonyára érezni fogják, miként tudnak az átmeneti engedékenység után visszatérni a szokásos mederbe. Reméljük, hogy hamarosan megint a játékról, és nem a tiltakozásról, a panaszkodásról fog szólni a családi élet. Addig is rengeteg türelmet kívánok. Üdvözlettel: dr. Rostás Rita