A kérdés
Apa nélkül nőttem fel, a szüleim elváltak 2 éves koromban. Nem ismerhettem meg. Az Édesanyám egyetlen fényképet sem hagyott róla és sosem beszélt róla, kitörölte az életünkből. Néha előjött belőle a fájdalma, hogy "neki nem kell több férfi".Néha említette, hogy "apátok megpróbált velünk kapcsolatba lépni", ill amikor 13 évvel ezelőtt elhunyt. Nem mentünk el a temetésére sem. Kerestem a sírját, de nem találtam. Az egyetlen emlékképem az Édesapámról az, hogy örültem neki és játszottunk. 2 éves lehettem. Ennek ellenére az elmúlt 30 évemben haraggal gondoltam az Apámra, de most, hogy az Édesanyám is elhunyt 3 éve, úgy gondolom ez nem az én haragom volt. Nagyon fájdalmasan élem meg, ha valakivel szoros kapcsolatba kerültem és ő nem akarja tartani a kapcsolatot, negligál engem. Így jártam szerelemben, munkában -amiben barátságok is szövődetek, de a pénz mindent elrontott- és így jártam a pszichológusommal is a terápia abbahagyásakor.Hogyan oldjam ezt meg? Úgy érzem ez (is) tesz beteggé. :(A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező! Köszönöm, hogy feltette a kérdést az oldalon. A gyermekkori családi állapot, illetve az ott látott családi mintázatok a későbbiek során jelentősen tudják befolyásolni, hogyan kötődünk felnőttkorban, akár a párunkhoz, akár barátainkhoz, akár valaki máshoz pl. a kezelő pszichológushoz. Nem ismerem a részleteket: mi vezetett a szülők válásához, Édesanyja, miért nem engedte meg a kapcsolatot az Édesapával. Vagyis nem is ismerte az Édesapát, illetve alig rendelkezik információval az életéről, ennek ellenére haragszik rá, pedig az egyetlen emléke egy pozitív képként fogható fel: „Az egyetlen emlékképem az Édesapámról az, hogy örültem neki és játszottunk. 2 éves lehettem”. Olyan mintha az Édesanyájától tanulta volna meg, hogy haragudnia kell az Apára, akkor is, ha nem is tudja miért kell ezt tennie. A levelében említi: „neki nem kell több férfi", tehát, ha jól értem édesanyja nem házasodott meg újra, illetve Önnek nem volt mostoha apja, vagyis kis gyereként azt tanulta meg, hogy egy „normális” családban nincsen apa, illetve, ha van is, azzal vigyázni kell, mert elmehet, mint ahogy az Édesapával is történt. Szerintem a fentiek magyarázhatják azt, miért okoz nehézséget Önnek intim belsőséges kapcsolatokat elengedni, illetve megszakítani másokkal a kapcsolatot, mivel ezáltal újra-éli a gyerekkori traumát. Valószínűleg ezt élte át újra, akkor is, amikor a pszichológusával befejezték a terápiát. A levelében írja: „pénz mindent elrontott”, vagyis a kapcsolatainak a végét nem a kapcsolat dinamikájában keresi, hanem egy fajta külső távol álló dologban, ezáltal hárítva a felelőséget. Amennyiben úgy érzi, szeretné folytani a kezelést, nyugodtan keresse fel a korábbi pszichológusát, akivel folytathatják a megkezdett közös munkát, vagy ha ez nem lehetéséges, akkor forduljon egy másik szakemberhez. Miden jót kívánok Önnek a jövőbeni kapcsolataira vonatkozóan! üdvözlettel Hollósy-Vadász GáborKiemelt szakemberek a témában
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
