A kérdés
Tisztelt Doktor! 11 éves kisfiam az utóbbi időben nagyon mérges és indulatos. Semmi nem elég jó neki, örök elégedetlen. Nemrég született egy kistestvér és azt játssza esténként direkt hangos nem akar aludni, ilyenkor koborulás van hangosan sír mert mi mérgesek vagyunk ugye apaukával. Szorong az iskolában, kevesebb figyelmet kap mint eddig. Sokszor csapkodja az asztalt semmisegek miatt. Ha próbálunk vele beszélni, gyorsan felmegy benne a pumpa és vagy sírni kezd vagy dühös lesz, hogy nem bírja. Tiszteletlen, szemtelen, csúnyán beszél velünk és önző módon viselkedik. Azt gondolom segítség kell mert bárkit próbálunk nem érünk célba.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező! Levelében egy szinte törvényszerűen jelentkező testvérféltékenységi helyzetről ír. Nem derül ki, hogy vannak-e még tesók, de a kisfia reakciójából az vélelmezhető, hogy csak ők vannak ketten. A kistestvér megszületésével ugyanis a nagyobb gyermek kiszorult abból a privilegizált helyzetből, amiben eddig volt. Ráadásul, ha jól értem, közel 10 év korkülönbség van köztük, azaz egy kiskamasz mellé érkezett a baba. Az agresszió, az ellenállás gyakran egyfajta negatív formájú figyelemkeresés, amely mögött azonban szorongások és félelmek állhatnak. A helyzet javítását célzó lépéseket kétfelé választanám. Egyrészt fontos lenne végiggondolni Önöknek, hogy hogyan próbálták eddig ezt a szituációt kezelni? Mennyire készítették fel a kisfiút a testvér érkezésére, arra, hogy ezzel a családi életük jelentős változásokon megy keresztül. Önök hogy vannak ezzel? Régóta vágyott baba érkezett a családba, vagy nem tervezték? Hogyan élte meg Ön és párja a várandósságot? Voltak-e már ezalatt komplikációk? Korábban milyennek jellemezte volna kisfiát? Sok ehhez hasonló kérdés merült fel bennem, ahogy sorait olvastam. Másrészt kérhetnek pszichológusi segítséget a gyermeknek magánúton, vagy – amennyiben van – az iskolapszichológustól, vagy akár az iskolai szociális segítőn keresztül a lakóhelyükön működő családsegítő szolgálattól is. Itt kisfia őszintén beszélhetne a benne kavargó érzésekről (a negatívakról is), tanulhatna néhány stresszlevezető és relaxációs gyakorlatot, és később, akár együttes konzultáción feloldhatnák konfliktusaikat, tudnának egymással az elvárásaikról, és akár a félelmeikről is beszélgetni. Ha apránként bevonják a kistestvér körüli napi teendőkbe, természetesen csak olyanba, amit kora alapján rá lehet bízni, nem éli meg magát teljesen kirekesztettnek. Amennyiben lehetséges, próbáljon vele legalább az egyik szülő úgy foglalkozni, hogy nincs ott a tesó. Azaz kapja meg azt a figyelmet, amely korábban természetes volt. Egy baba érkezése alapjaiban változtatja meg a család működését, az ezzel járó érzelmi és fizikai teher nem csupán a szülőkre nehezedik. De sok-sok türelemmel és megértéssel sikeresen tudnak az új élethelyzetükhöz alkalmazkodni! Üdvözlettel, Poór DóraKiemelt szakemberek a témában
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
