A kérdés
Tisztelt Pszichológus! Egy kétéves kislány apukája vagyok, akit a feleségemmel közösen nevelünk szerető környezetben. A problémánk az, hogy amikor fáradttá, nyűgössé válik a gyerek, akkor elutasítja az anyját. Ilyenkor nem hagyja, hogy például pelenkázza, átöltöztesse, altassa. Magából kikelve, sírva mondja, hogy apát akarja. A legújabb, hogy most már azt is mondja, hogy anya menjen el. Pedig előtte öt perccel, amíg még nem vált nyűgössé még hozzá bújt. Ebben a fáradt, nyűgös állapotában mondhatunk bármit a gyereknek, nem érdekli, pedig mindent megért, folyékonyan beszél. Ez mindennapos probléma már hónapok óta, minden este ez történik. Az anyukát nagyon megviseli ez a viselkedése. Nem értjük, hogy ezt miért csinálja, mert soha nem bántotta, mindig sokat foglalkozik vele, közös családi programokat szervezünk. Miért lehet ez a viselkedés, mit lehet vele kezdeni, hogyan érdemes erre reagálni, hogyan lehet kinevelni a gyerekből? Milyen irányba érdemes elindulnunk? Köszönjük válaszukat!A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves szülők! Szeretném megnyugtatni Önöket, mivel van egy ilyen korszak a gyerekek életében, amikor csak apát akarja. Természetesen, önök részére ijesztőnek tűnik, de nem kell aggódni. Ez az önállóság fejlődését jelenti. Mindaddig nem okoz gondot, míg a "kirekesztett" szülő, nem megfelelően reagál rá, túl érzékenyen. A gyerekből nem kell kinevelni, ez majd elmúlik, ha nem tulajdonítanak nagy jelentőséget neki. Ha bármi kérdésük van ezzel kapcsolatban, keressenek . Üdvözlettel Szabó KármenKiemelt szakemberek a témában
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
