Kisfiam félelmére megoldás kérése

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Anett ! Levelét két részre bontanám, az egyik a félelem, a másik az erős anyai kötődés. Az erős félelem kisgyereknél sokszor alakul ki így, mint az Önök esetében is, hogy egy teljesen megszokott, ártatlan ingerhez egyszer csak ugyanabban az időben társul egy igen erőteljes inger, ebben az esetben ez a hangosság, a közelség, akár az erőteljes szag …Nincs most más teendő, mint türelmesnek lenni és szép lassan feloldani ezt a félelmet. Ennek nagyon sok kreatív módja lehetséges, mondok néhányat, amiket Ön tovább gondolhat és a lehetőségekhez és kisfia habitusához igazítva alkalmazhat. Ebben a korban nagyon jók a bábos játékok, játszani lehet a különböző hirtelen hangokkal, berregéssel, amiket azután mindenféle fondorlatos módon legyőznek, lehalkítanak, vagy akár kibírják ennek kellemetlenségét. A lényeg nem megfutamodni a szereplőknek, akik lehetnek akár Önök is ,az egész család is..ennek nagyon jó hatása szokott lenni. A viselkedés mottója legyen a következő: szabad félni, viszont utána oldjuk fel ezt a félelmet, ne szökjünk meg előle. El lehet menni kirándulni olyan repülős helyekre, ahol közelről meg lehet szemlélni a repülőket...ezt akkor ajánlom, ha már egy picit oldódott a félelme. A másik lényeges dolog, a kinti környezetet vonzóvá tenni, olyan dolgokat csinálni, amik nagyon izgalmasak, de csak kint lehetségesek pl. terméseket gyűjtögetni, sárkányt eregetni, szappanbuborékozni...Fontos, hogy Ön mint szülő higgadt legyen, játékos, ezzel mintát adva a gyereknek is. A gyerek félelmeit mindig össze kell kapcsolni, a gyerek fejlődési szintjének megfelelő félelmemmel. Az 1-3 éves kor közötti időszakban ez a elhagyástól való félelem. Szóval sokat kell együtt lenni az oldódáshoz. A másik dolog, mennyire „anyás „ a gyermeke. Nem írta, hogy elsőszülött, egyke-e, mindenesetre, ebben a korban még nagyon ragaszkodnak a gyerekek a szülőkhöz. Ez természetes. Kezdődik már némileg a dackorszak, ami még konfliktusosabbá ( belső terhekre gondolok ) teheti ezt a korszakot. Ha tud és van ereje, nyugodtan adjon teret ennek a sok érzelemnek. A gyerekek gyorsan felnőnek, most kell sokat ölelni, bújni, együtt lenni, jókat kacarászni, játszani, ebből baj nem lehet, ha a szülő visszajelez azokon a területeken melyeket a gyerek már tud irányítani, ilyen a szobatisztaság is. Játékosan, finoman, akár valamilyen mondókával lehet irányítani a kisfiát afelé, hogy ezt már ő meg tudja oldani, már tud szólni, persze csak akkor ha már voltak a jelzésének jelei, ha még egyszer sem jelzett, akkor viszont nem erőltetném a dolgot, mert nagy valószínűséggel nem elég érett még az idegrendszere a kontrollra. Ezt így láthatatlanban nem tudom eldönteni, ezért javasolom , hogy beszélje át a védőnővel vagy a gyerekorvossal a kérdést. Sok kreativitását kívánok a megoldások kereséséhez. Üdvözlettel Balázs Nelli