A kérdés
Üdvözlöm! A nevem Forrai Ágota, 19 éves leszek novemberben. Az anyukám rideg velem szemben és azt érezteti velem mintha nem is lennék a család része.Egyik nap nem értettem a matematika házi feladatom és a bátyámtól kértem segítséget. Éppen akkor ő anyával beszélgetett az udvaron. Martinnal, a bátyámmal összekaptunk mert ő is másként akart neki kezdeni és én is. A feladat egy kijelentés tagadása volt és az édesanyám közbe 'kiabált', hogy ezt nem érti miért nem tudom, hisz a tagadásban nagyon jó vagyok. Büszkén merem állítani, hogy az anyukámmal olyan volt a kapcsolatom mint egy legjobb baráttal. Mindent megosztottam vele, ezért is nem értem mi lehet a baj. Folyamatosan apróságok miatt ordít velem és nem lehet vele megbeszélni, hogy miért mert akkor is kiabál. Nem tudom, hogyan feleljek meg neki, mit tehetnék még vagy mi lehet a probléma. Előre is köszönöm a segítségét, Várom mielőbbi válaszát.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Ágota ! Sajnálom, hogy ilyen nehéz kapcsolatot kell megoldania. Saját munkám során azt látom, hogy az Ön korosztálya nagyon sűrűn küzd ugyanezzel a problémával. Sokszor a szülők nem tudnak olyan gyorsan változni mint a gyerekeik és saját frusztráltságukat is kiadhatják ilyen módon. Van, hogy a szülő is bekerül olyan korba, aminek változásaival nem tud könnyen megbirkózni, majd eleve feszült. Leveléből nagyon kevés dolog derül ki arról, mi történt Önök között, jó lenne, ha megpróbálna visszaemlékezni. Nehezen tudom elképzelni azt, hogy egy "barátnői" viszony csak úgy megszakadna és a viszályára fordulna. Általában valamilyen belső vagy külső tényező a gát. Néha nem tudhatjuk, hogy mi teszi érzékenyé a másikat. A beszélgetésnek rengeteg fajtája van. Tudom javasolni az "én" beszédet, aminek az a lényege, hogy a saját érzéseire, gondolataira koncentrál és minden helyzetet ezen keresztül közelít meg. Pl. Nem értem, mi történt közöttünk. Annyira szeretném, ha újra tudnánk beszélgetni. Az annyira jó volt, amikor meghallgattuk egymást és sokat együtt voltunk. Nem tudok mit kezdeni azzal, amikor így belevágsz a mondataimba és minden apróság érvényt kap. Szeretném, ha több szabadságot kaphatnék, mert vannak céljaim és nem fogom hagyni, hogy azok elenyésszenek. Tudom, hogy sok dologban úgy gondolod, hogy még nem értem meg rá, de én azt gondolom, hogy megértem . Ami szintén nagyon fontos és rengeteg szomorúságot okoz,a megfelelési vágy és akaratosság. A fiatalok sokszor épp annak a a szülőnek szeretnének megfelelni, aki a legkevésbé konstruktív hozzájuk. Egy ember soha sem fogja cserbenhagyni, az pedig Ön Ágota. Érdemes lenne olyan célokat keresni,amelyekkel töltekezik és tanul is belőlük. Lehet, hogy Ön is feszültebb mostanság ?a leírtakat rengeteg variációban tudja változtatni és átírni. Sok sikert hozzá ! Üdvözlettel Nelli