Kamaszok és a kudarc

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Katalin!

Köszönöm, hogy megosztotta ezt a helyzetet. Az, amit leír, sajnos nem ritka ebben az életkorban: a serdülők gyakran szembesülnek azzal, hogy megváltozik az önképük, és sokkal kritikusabban kezdik látni önmagukat. Ez a „ki vagyok én?” kérdés kora, ami természetes velejárója a kamaszkor érzelmi hullámzásainak.

Az, hogy a lánya minden hetet kudarcként él meg, és folyamatosan negatívan értékeli önmagát –, az arra utal, hogy az önértékelési bizonytalanság most erősebben van jelen. Ilyenkor az a legfontosabb, hogy a szülői támogatás ne a teljesítményre, hanem az önmagába vetett hitre épüljön.

Néhány szempont, amelyek segíthetnek:

1. Az érzések elfogadása és tükrözése

Amikor a lánya arról beszél, hogy „mindenben kudarcot vall”, ne próbálják azonnal meggyőzni az ellenkezőjéről („dehogyis, nagyon ügyes vagy”), mert ilyenkor nem biztos, hogy meghallja ezt. Inkább próbálják visszatükrözni az érzését, például így: „Úgy érzem, most nagyon csalódott vagy magadban.” „Nehéz lehet, amikor úgy érzed, semmi sem sikerül.” Ez segít abban, hogy a lánya megélhesse az érzéseit anélkül, hogy szégyellnie kellene őket – és ez már önmagában csökkenti a belső feszültséget.

2. Kis lépésekben erősíteni a pozitív tapasztalatokat

Amikor kicsit megnyugodott, érdemes finoman emlékeztetni azokra a pillanatokra, amikor valami sikerült neki, vagy kitartó volt: „Emlékszel, amikor segítettél a testvérednek / jól sikerült az a dolgozat / megdicsértek az órán?” A hangsúly ne az eredményen, hanem a befektetett energián legyen: „Tetszett, ahogy végigcsináltad, még ha nehéz is volt.” Így azt tanulja meg, hogy az értéke nem a tökéletességben, hanem a próbálkozásban és a fejlődésben rejlik.

3. Önértékelést támogató élmények az iskolán kívül

Ha az iskola jelenleg főleg kudarcélményt jelent, fontos, hogy legyenek olyan helyzetek, ahol kompetensnek, ügyesnek érezheti magát. Ez lehet: zene, rajz, sport, állatgondozás, természetjárás, vagy olyan helyzetek, ahol másoknak segíthet. Az ilyen tevékenységek megerősítik a „képes vagyok rá” élményt, ami fokozatosan kihat az önbizalmára is.

4. A szülő mint minta

Ha Önök is olykor megosztanak vele egy-egy apróbb nehézséget vagy hibát, majd azt, hogyan küzdöttek meg vele, az segít abban, hogy a lányuk is lássa: a hibák nem a kudarc bizonyítékai, hanem a fejlődés részei.

Ha azt tapasztalják, hogy a „kudarcnak érzem magam” érzés hónapok óta tart, és semmi sem javít rajta, érdemes lehet pszichológushoz fordulni. Összességében az, hogy Önök naponta beszélgetnek vele, együtt töltenek időt, és biztonságos, elfogadó légkört teremtenek, már a legfontosabb lépés. Az önbizalom lassan épül, de az Önök szeretete és jelenléte biztos alapot ad ehhez.

Üdvözlettel:

Maus Ilus