A kérdés
Üdvözlöm! Szeretnék egy kis segítséget kérni, mert mostanában nagyon nehéznek érzem az életemet. Előre is elnézést a rossz fogalmazásomért. 18 éves (fiú) leszek idén, a gyerekkoromat nem mondanám rossznak de a legjobbnak sem. Szüleim elváltak már 10 éve, ami hatással volt a gyerekkoromra. Attól kezdve romlott a tanulmányi átlagom. Mai napig az iskolában nem tudok úgy teljesíteni, ahogyan azt elvárják tőlem, a digitális oktatás következtében meg úgy érzem, hogy minden motivációmat elveszítettem az iskola felé. Félek a felnőttkoromtól, nincs semmilyen elképzelésem, hogy mi szeretnék lenni, félek, hogy nem fogok tudni normális kapcsolatban élni, hiszen a 17 évem alatt egy kapcsolatom volt, ami nem tartott tovább 2 hónapnál. Az iskolában sajnos számomra idegen emberek előszeretettel szólogatnak be nekem és így élek már 11 éve. Mindig mindenhol én voltam az iskolai zaklatások áldozata. Nehezen tudok új kapcsolatokat kialakítani, ami nagyon rossz és ezen sajnos nem tudok változtatni.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező! Nagyon szépen és szabatosan fogalmaztad meg a problémáidat! Tömören, és mégis alapos részletességgel. Nagyon nehéz lehet így élned már ennyi ideje: az iskolában, ahol a legtöbb időt töltöd, folyamatos beszólásokat, bántást, zaklatást kapsz - ráadásul úgy tűnik, otthon sem olyan a légkör, ahol a problémáidat, kérdéseidet, bizonytalanságaidat őszintén meg tudnád beszélni. Kíváncsi lennék: hogyan csinálod, hogy ezek között a nehéz körülmények között mégis teszed a dolgod? (értem, hogy nem úgy, mint ahogyan mások elvárnák tőled, de valahogyan mégis...) - a kapcsolatod (ami ugyan rövid volt, de mégis volt!) hogyan lett? A kis ideig, míg működött, mi az, ami működött benne? Mit láthatott benned a partnered, ami szeretetre érdemes volt? Ezeket a kisebb sikereket (akkor is, ha elsőre nem tűnnek sikernek!) érdemes lehet jobban megfigyelned! Te mit látsz magadban, ami a mostani nehézségek között is reményt ad, hogy egyszer jobbá fogod tudni tenni a dolgokat? Mit gondolsz, hasznos lehetne, ha ezekről: a nehézségekről és a reményekről tudnál valakivel (egy felnőttel?) beszélni? Ha az iskolában van iskolapszichológus (esetleg egy jófej tanár, akiben meg tudsz bízni), az ő szakmai tudása éppen az, hogy ilyen helyzetekben diszkréten segítséget nyújtson. Egyedül gondolkodni ezekről teljesen más, mint beszélni róluk valakivel: sokszor már attól, hogy hangosan kimondod úgy, hogy valaki meghallgatja... már ez is kicsit más megvilágításba tudja helyezni a dolgokat, reményt ad, vagy ötleteket, hogy mi is szeretnél lenni felnőttkorodban és azt hogyan érheted el. Szintén nagyon jó továbblépés lehet neked a yelon chat, ahol testi-lelki mindenféle kérdésekben kaphatsz ötleteket, támogatást. https://yelon.hu/2020/07/25/mi-az-a-yelon-chat/ Nagyon drukkolok, hogy kitaláld és megtaláld, amit szeretnél: párkapcsolatban, barátságban, iskolában - és a felnőttkori ötletekkel kapcsolatban is!Kiemelt szakemberek a témában
-
Szalkai Réka
Pszichológus
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
