A kérdés
Tiszetl szakértő!Fiam 17 éves .A napjai számitógép játékokból áll.Dohányzik és marihuanát fogyaszt (saját bevallása szerint 1,5 éve)az iskolában nem teljesít.Előzmény kíváló sportóló volt,országos diákolimpián 8.helyezést ért el futásban .3 éves korától focizik-focizot?A középiskolát sport iskolában kezdte ahova le kellett igazolni,majd félévkor meghozta a döntést ő nem akar élsportolóként iskolába járni csak hobbi szinten.Most szeptemberben átíratuk egy másik középiskolába.A veszekedések az életvitele miatt egyre sűrűbbek.Kértem forduljunk segítségért,de ő nem akar.A miértre ,az a válasz,hogy őt ez boldogítja így tud kikapcsolni a világba semmi jót nem lát.Családi körülményei normális.Kérném a segítséget,hogy tudom meggyőzni,hogy a boldogságáért csak ő tehet és a szüleire mindenben számíthat.Ki tudna ebben segíteni.Köszönöm.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Köszönjük, hogy megtisztelt minket bizalmával! Fia most gyakorlatilag a legnehezebben kezelhető korszakában van. Számos esetben amit Ön mond neki, az nem fogja elfogadni, sőt egyenesen opponál. Nagyon sok aranyos gyermekből válik "utálatos" kamasz, az addig szófogadó hozzáállás tinédzsereknél elégedetlen veszekedős magatartásra vált. Rengeteg szülő néz szembe hasonló, sőt ugyanezekkel a problémákkal,így ez az időszak egyfajta átvészelésnek tekinthető, megterhelésekkel teli mind a fia, mind pedig az Ön számára. Említette, hogy már három éves korától meghatározó szerepe volt a sportnak, és eredményeket is ért el. Nos , ez a későbbiekben determináló hatással lehet, azaz hasznát fogja venni a különböző kitartást / megküzdést kívánó helyzetek során, még akkor is ha most ennek épp az ellenkezőjét észleli. Levelében két kulcsfontosságú dolgot is említett, amelyek szerint most a fiát ez az életforma boldogítja és nem kíván segítséget. Nos egy ilyen helyzetben nem szabad erőltetni a szakemberhez való fordulást, mert csak mélyítené az Önök közti nézetkülönbségeket, viták táptalajául szolgálna. Amennyiben később hajlandóságot mutat az együttműködésre, a segítségnyújtás akkor lesz adekvát. Most az a legfőbb kérdés, hogy Ön (Önök) mennyire képes elfogadó attitűdöt mutatni így a fia irányába. Kezdeményezzen párbeszédet egy-egy alkalmas pillanatban, de semmiképpen nem erőltetve. Ha biztosítja afelől, hogy teljes mértékben mellette áll, és nem meggyőzést vagy ráerőltetést kommunikál, akkor a rövid párszavas válaszok helyett tartalmasabb beszélgetések indulhatnak, ezáltal a leírt problémákba más szemszögből is bepillantást nyerhet. Klisének hangzik, de ebben az időszakban a türelem az egyik legfőbb eszköz. Valamint ha a középiskola rendelkezik iskolapszichológussal, javaslom próbálják meg az első lépéseket vele. Üdvözlettel: Hámornyik László, tanácsadó szakpszichológusKiemelt szakemberek a témában
-
Szalkai Réka
Pszichológus
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
