A kérdés
Segítséget szeretnék kérni, három gyermekem van kettő már felnőtt a kicsinél sajnos megakadtam. Kamaszom 16 éves, sajnos tanulási problémái vannak. Félévi eredménye 5 tantárgyból bukott meg. Nem érdekli semmi, az az csak a számító gép,nem kommunikál szinte senkivel,becsukja a szobája ajtaját, ha kérek valamit 4-5 alkalommal elmondom sem mozdul meg. Rákérdezésre "elfelejtettem, nem hallottam" a válasz. Többszöri beszélgetés után sem érdekli a tanulmányi átlaga,sőt nincs célja azt mondja,nagyon befordult,olyan utalása is volt már,nem akar élni Nagyon féltem őt nem szeretném,hogy valami butaságot csináljon! Elvált vagyok 10 , élettársi kapcsolatba élek 7 éve. Utalt arra,hogy azért ilyen mert nem tud ki jönni a párommal. Sajnos nem jól viseli az élettársam sem és én sem ezt az érdektelenségét. Tavaly ez miatt próbáltunk gyermekem apukájával, szakértő segítségért folyamodni,viszont kamaszom nem volt hajlandó együtt működni. Kérem tanácstalan vagyok,hogyan tovább?! Köszönöm a segítségüket!A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Tisztelt Édesanya! Nagyon nehéz a kamaszokat terápiába vonni akkor, ha ők maguk nem motiváltak. Az Ön részéről a legjobb ötlet volt, hogy az édesapával együtt pszichológust kerestek gyermekük számára. Sajnálom, hogy nem indult be a segítő folyamat. Annyit bizonyára megértett ebből a gyermeke, hogy a szülei aggódnak érte. Ez valószínűleg már önmagában is sokat jelent számára, még ha nem is mutatja. Kamasz-terápiáknál a belépő akadály, amin valahogy át kell ugrani, a következő: Kinek az érdeke a terápia? Kinek a problémáját hozzák a pszichológushoz? "Kivel van" a pszichológus, kinek a szövetségese? Sokszor érzik úgy a kamaszok, hogy a szülők elviszik őket valahová megjavíttatni, olyan probléma miatt, ami a szülők számára zavaró. Természetesen nekik is van problémájuk, de úgy érzik, hogy azt úgysem érti meg senki. Ha pszichológushoz viszik a szülők, azt sok kamasz úgy értelmezi, hogy a szülők szerint baj van vele, ő nem megfelelő, őt nem fogadják el. Ebben a korban úgyis rengeteg nehézségük van az identitásuk alakulásával, egy ilyen - félreértelmezett - üzenet érzékenyen érintheti őket. A szokásos reakció: nincs nekem semmi bajom, hagyjatok békén. Egy gyakorlott gyermekklinikus első feladata, hogy átkeretezze a helyzetet a kamasz számára: hogyan tudna ő maga profitálni ebből az egészből? Nagyon fontos a titoktartás kérdését is tisztázni. Alapszabály, hogy a pszichológus nem adhat ki a terápiában elhangzott információt a szülőknek, csak abban az esetben, ha a serdülőkorú kliens erre külön megkéri. Kivétel ez alól a közvetlen életveszély, konkrét öngyilkossági terv, az élet vagy testi épség elleni bűncselekmény terve, vagy ilyen bűncselekményben áldozattá válás a terápiával egy időben. Más esetben nem adunk ki semmit, ez nagyon fontos. Tehát ha esetleg sikerül tisztázni, hogy nem azért viszik pszichológushoz, hogy a pszichológus kiszedjen belőle valamit, megjavítsa, szófogadóbbá tegye, akkor könnyebben létre jöhet a terápiás szövetség. Javaslom, beszélgessenek arról, hogy az alacsony fekvésű hangulat felesleges szenvedéssel tölti meg a napjait, és ezen lehet pszichológiai eszközökkel segíteni. Az is lehet, hogy családterápiás ülésekre nyitottabb lenne a gyermeke, vagy csoportterápiás helyzetet jobban el tudna fogadni. Jó ötlet lehet az iskolapszichológus felkeresése is. Üdvözlettel, Nádasdy NóraKiemelt szakemberek a témában
-
Szalkai Réka
Pszichológus
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
