A kérdés
Tisztelt Pszichológus! 13 éves vagyok, és az életem kívülről nézve tökéletes. Kedves szülők, aranyos kis öccs, segítőkész barátok, csodálatos iskola, stb. De ennek a fele sem igaz. Az iskolában szenvedek, és sosem tudok olyan jegyet hozni, amit elvárnak tőlem. Anya azt mondja, hogy semmi gond, ha rosszabb jegyet hozok, de mégis látszik rajta, hogy csalódott. Ráadásul a tanárok nem tisztelnek minket. Csúnyán beszélnek velünk, volt aki már hülyének is nevezett minket. Az öcsém negyedik osztályos, és nagyjából egyforma jegyeket hozunk, tehát neki is van egy kettő kettese, úgy mint nekem, de valahogy mégis engem szidnak le a szüleim. Ez így hogy igazságos? A tanárok szidnak mindket, a nagyszüleim elvárják hogy mindig csak ötöst hozzak, és hiába mondom nekik, hogy az szinte lehetetlen, nem hallgat rám senki, mintha nem is lenne semmilyen jogom. Nyolcadik év végén német középfokú nyelvvizsgát kell tennem, úgyhogy tanuljak, de az érzéseimmel senki sem törődik. Ilyenkor mit csináljak?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező ! Köszönöm, hogy írt az oldalra és, hogy ilyen tudatosan, sok átlátással fogalmazta meg a problémáját.Mint ahogyan levelében is írja, két világ létezik, a felnőtti és a gyermeki és sajnos ez a két világ sokszor nem találkozik, vagy nem úgy, ahogyan jó lenne. Azt látom, hogy sokszor a felnőttek, habár arra törekszenek és azt ígérik, hogy megértőek, szeretetteljesek és segítőkészek lesznek, ezt a saját szorongásaik, elakadt gondolkodásik miatt nem tudják megtenni. Sőt néha ezeket észre sem veszik. Ugyanígy a gyerekek is sokszor azt ígérik, hogy szót fogadnak, elvégzik a feladatokat, tisztletudóan fognak viselkedni, azután a korosztálybeli sajátosságaik, a kortárs ráhatás vagy rengeteg más dolog miatt egyszerűen ezt nem teszik meg. Erre jönnek még rá a társadalmi -történelmi idők és problémák sajátosságai, mint a mostani is, amikor általában mindenki szorongóbb, bizonytalanabb, akár dühösebb, és ha már nem tudja kontrollálni saját félelmeit,akkor talál valamit, amit úgy érez, hogy tud kontroll alatt tartani. Az Ön esetében, ezek a jegyek, a teljesítmény. Sajnálom , hogy ebben a helyzetben van és még az is rátesz egy lapáttal, hogy töri az utat a testvér előtt, akaratlanul is, így Önnel szigorúbbak. Azt gondolom, hogy nincs minden veszve, aki ilyen szépen meg tudja fogalmazni az érzéseit, ilyen kulturáltan tud véleményt nyilvánítani, az a szüleit és nagymamát is le tudja egyenként ültetni és el tudja mondani, hogy milyen érzések munkálkodnak benne. Addig kell ezt mondani, amíg be nem megy a másik félnek. Ha pedig nincs változás, akkor pedig sokkal jobb összekapcsolódni saját megérezéseivel, okos gondolataival, mintsem elhinni azt, hogy a világtól félni kell, csak a jegyek számítanak és nincs is már töltődés, öröm a földön. Azt gondolom a beszélgetés és a konkrét kérések, módosítások megfogalmazása lenne az első lépés, ha pedig ez nem talál célba, akkor be lehetne avatni más felnőtteket is, rokont, iskolapszichológust, osztályfőnököt, aki akár egy picit rá tudna világítani a szülőknek arra mekkora űrt okoznak, ha csak a tanuláson keresztül tudnak kapcsolódni a gyerekükhöz. Sok kitartást, kreatív gondolkodást kívánok, semmi képen se áldozza fel a jó érzéseit, a szüleinek szorongása és kontrollja oltárán. Üdvözlettel, Balázs NelliKiemelt szakemberek a témában
-
Szalkai Réka
Pszichológus
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
