A kérdés
Üdvözlöm! Gyermekem idén váltott iskolát (3.o) egy vidéki kis létszámú osztályból került egy városi 30 fős osztályba. Fiam rendkívüli szókinccsel, gazdag érzelemvilággal, fejlett lényeglátással rendelkezik, viszont (introvertált lévén) igen zárkózott, de csak a kortársaival szemben. Ebédnél az osztályfőnök asztalához ül nem pedig az osztálytársaihoz. Szünetekben is felnőttel beszélget vagy egyedül játszik. Napköziben egy nap játszott 3 fiúval egy ideig, ezen kívül túl sok kapcsolat alakítási próbálkozása nincs, annak ellenére sem, hogy minden nap elmondom újként neki kellene nyitnia. Osztályfőnök elmondása szerint órákon aktív, jelentkezik, szépen, tisztán dolgozik, de nem nyit a társai felé. Kérdésem az volna, hogy várjunk még egy-két hetet hátha-alapon, vagy kezdjünk el pl. pszichodráma csoportfoglalkozást, EFT-t vagy Acces Bars kezelést esetleg vigyem gyermekpszichológushoz? Ugyanis kedvetlen, feszült, sírdogál és szorong is. Megtisztelő válaszát megköszönve, üdvözlettel: ZsannaA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Zsana! Köszönöm, hogy megosztotta problémáit. Azt gondolom, hogy a fia esetében nemcsak egyfajta adaptációs problémáról van szó, történetesen az iskolaváltás, hanem ennél sokkal átfogóbbról. Ha jól értem elköltöztek, ráadásul sokkal aktívabb, ritmusában gyorsabb és zsúfoltabb környezetbe, ami eleve lehet félelmetes a gyerek számára és még inkább az, ha introvertált gyerekről van szó. Nagyon fontos lenne feltérképezni, hogy milyen volt a társas viselkedése az előző iskolában, az óvodában, mennyi időre van eleve szüksége, hogy megnyíljon, lehet, hogy olyan dolgot várnak el, amit ő eddig sem tett, de mégis a maga módján elvolt. Igaza van abban, hogy sokkal jobb azoknak, akik sokat beszélnek, kapcsolódnak, tartozni szeretnének valakihez, de azt is tudjuk, hogy ez nem mindenkinek megy egyforma könnyen és nem is mindenkinek van erre akkora igénye. Azt gondolom, sokkal fontosabb lenne megnézni, hogy mi miatt sír , mi miatt feszült, lehet, ha ezeket el tudná mondani, akkor az is segítene a megértésben és a megoldások keresésében. Lehet,hogy egyszerűen csak hiányzik neki valaki vagy valami, vagy csak megijedt a változásoktól. Javasolom a szabad beszélgetéseket, olyan foglalatosságokat, melyek teher és feszültségmenetesítők, pl. kirándulás, főzés, kertészkedés stb, Jót tennének olyan kézműveskedések, sportok melyek nyugtatnak, feszültséget csökkentenek. Segítséget lehet kérni az osztályfőnöktől, de akár az iskolapszichológustól is. Nem gondolom, hogy ilyen friss ügyben rögtön a nyakába kéne még varrni új embereket, új feszültség teli helyzeteket, mert akárhogy nézzük a csoportokon még több emberhez kéne alkalmazkodnia. Aktív követés, beszélgetés, mintaadás, mind eredményező lehet, a pszichológust már csak akkor érdemes bevetni, ha Önök szülők rendre kudarcot vallanak. Miután megnyugodott, lehetne kezdeni valamit a szociális félelmeivel. Kívánom, hogy sikerüljön mindenkinek megnyugodni és a úgy élni, ahogyan az a legjobb és legfelemelőbb és tisztában lenni, hogy ez mindenkinél más és más. Egyáltalán nem könnyű egy harmincas létszámú osztályba nyitni, valakihez forduljon, miről beszéljen, nyilván erre idő szükséges, először aktív figyelem, majd csak utána a cselekedetek is. Türelmet és megértést kívánok. Üdvözlettel, Balázs NelliKiemelt szakemberek a témában
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
