A kérdés
14 éves gyermekemet csak a computeres játék érdekli. Kitűnő tanuló volt, de eredményei romlanak. Nem akar iskolába menni, hazudik, agresszív. Nem hat sem szép szó, sem megvonás, csak még agresszívabb. Képes orvosnál betegséget színlelni,majd iskola helyett a betegsége alatt tudtomon kivül a virtulás barátokkal a valóságban is ismerkedni. Behálózta egy internetes cég, önkéntes alapon dolgoztatja,virtuális ajándékokat kap elektronikus úton, majd megvonással és kirúgással fenyegetik, ha nem teljesít. Kétségbe vagyok esve, mert már nem tudom és nem is akarom a lógásait fedezni. Nem jön el velem pszichológushoz és az iskolában nem merem a nevelési tanácsadót bevonni, mert továbbtanulás előtt áll félek, így megfosztják a középiskola lehetőségétől, pedig felvették jónevű gimibe. Bosszúval fenyegetőzik, ha megvonom az internetet tőle. Ígéreteit nem tartja be! Már arra is gondoltam, hogy bevitetem gyermekpszichiátriára, hátha egy teljes elvonás segít észre téríteni. Előre köszönöm tanácsukat.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Gabriella! Köszönöm, hogy feltette a kérdését az oldalon. A függőséggel küzdő személyek hozzátartozói gyakran élnek át tehetetlenséget úgy, ahogyan ön is, a sok próbálkozás és kudarc érzelmileg is kimerítőek lehetnek. Elkeserítő lehet látni, ahogy lassan a függőség tárgya köré szerveződik a gyermeke élete, és azt helyezi minden elé. Sajnos ez a betegség sajátja, a gondolkodásmód is jellegzetesen átalakul. A hozzátartozók különféle szerepekbe kerülhetnek, kétségbeesésükben úgy érezhetik, hogy ellenőrizgetni, kontrollálni kell a függőt, vagy megmenteni minden áron. A gyógyuláshoz azonban elengedhetetlen a személy saját elhatározása, motivációja, ami kényes kérdés, hiszen könnyen előfordulhat, hogy hosszú ideig nincs betegségtudat. Nem kevés bátorságot és erőt kíván meg szembenézni azzal, hogy nem fedezhetjük, menthetjük ki a gyermeket azokból a helyzetekből, amelyekbe a betegsége miatt került, fontosnak találom, hogy ön ezt a felismerést megtette. Leveléből érzem, hogy nagyon aggódik a gyermeke jövője, továbbtanulása miatt is, emiatt óvakodik segítséget kérni. Nem gondolom, hogy egy elnyert felvételt visszavonnának aktuális nehézségek miatt, a kezeletlen probléma viszont ronthat a helyzeten, növeli az igazolatlan órák számát, az eltanácsolás esélyét, ráadásul fokozódik a gyermek elmagányosodása is. Ezért azt gondolom, hogy az iskolapszichológus vagy a kerületi pedagógiai szakszolgálatban dolgozó szakemberek például sokat tudnának segíteni, kezdetnek akár a megfelelő segítség megtalálásában, illetve felmérni, hogy indokolt-e pszichiátriai ellátás. Illetve meg lehet próbálni felvenni a kapcsolatot pl. a Megálló Csoport Alapítvánnyal, akik fiatalkorú függőkkel is foglalkoznak közösségi ellátás formájában. Az élő kortárs kapcsolatok, a sorsközösség és a különféle terápiás lehetőségek segíthetnek a gyógyulási motiváció felkeltésében. Kívánok minden jót önöknek! Pintér Diána