A kérdés
Tisztelt Doktornő/Doktor Úr! Másfél éve élek együtt a barátommal, az egyetemen ismertük meg egymást. Nagyon hasonló az érdeklődési körünk, a világról alkotott nézeteink. Nincsenek féltékenységi rohamaink, nem ellenőrizgetjük a másikat, egyenlő arányban vesszük ki a részünket az elvégzendő munkákból és egymás családjával, is jól kijövünk. Két év van közöttünk (ő 28 én 26). A barátom alapvetően nagyon rendes, megértő, lehet vele beszélgetni lelki dolgokról, szeret nekem kedveskedni, nincsen szexuális jellegű problémánk, sokat nevetünk együtt, nagyon szeretem őt. Köztünk is vannak azonban nézeteltérések és olyankor elszabadul a pokol. Egyik másodpercről a másikra elveszíti a józan ítélőképességét, és a lakásban vagy utcán káromkodva kiabál, a nyakamnál fogva rángat, vagy leszorít a földre, az arcomat pofozgatja.Nagyon félek tőle, és ilyenkor semmivel sem tudok rá hatni, már sok mindent próbáltam.Utólag ő mindig belátó, de nem tudja magát kontrollálni. Mit tehetnék,hogy ne bántson többé?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező ! Amiről ír, az tényleg indulatkezelési probléma és leírása alapján igen súlyos, kontroll vesztett állapotról tanúskodik. Azt írja, hogy nagyon közel kerültek a párjával, ami nagyon jó, mert ezáltal remélhetőleg motivált lehet a párja, hogy megoldja ezt a problémát. Szerintem szakember segítségével biztosan gyorsabban és hatékonyabban tudna haladni. Ami az Ön részét illeti, nyilván több mindent tehet. Első körben amikor nincs semmilyen ingerültség, beszélgethetnek erről a problémáról, megnézhetik, hogyan alakul ki, vannak-e előjelei és ha igen, mit tudnának mindketten tenni ebben az esetben. A másik dolog amit tehet, hogy Ön figyeli meg az eddigi helyzetek hasonlóságát és regisztrálhatja, hogy volt-e bármilyen apró figyelmeztető jel, amiből Ön már tudna másképpen viselkedni. Nem írta le levelében a saját reakcióját, van-e kötekedés, ingerültség, vagy valamilyen más nem konstruktív viselkedés ? Az indulatkezelési probléma nagyon szűk tudatállapotról tanúskodik, ilyenkor a támadónak elég egy apró inger, ami beindítja a dühöt. A dühös embernek meg még a szeme is vérben forog, mondja a mondás, tehát legjobb onnan megszökni, hallgatni és várni. Nyilván ilyenkor az erőviszonyok is mások, nagy valószínűséggel a támadás, akár védekezés még nagyobb fizikai bevetést vonna maga után. A párjának eme problémája biztosan kapcsolódik valamilyen rigid elváráshoz, régi problémához, ezért is lenne a legcélszerűbb ezt feltárni és minél előbb pszichoterápiában kezelni. Ha tényleg fontos Önöknek ez a kapcsolat, akkor meg fogják találni azokat a segítségeket, melyek átlendítik a kapcsolatukat eme problémán. Üdvözlettel, Balázs NelliKiemelt szakemberek a témában
-
Szalkai Réka
Pszichológus
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
-
