Indulás iskolába

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Szülők! Egy szófogadó, okos kisfiú nagyon nehéz helyzetben van akkor, ha szeretné valahogyan kifejezni az ellenérzését egy olyan dologgal szemben, amiről a szülei igen, de ő maga nincs teljesen meggyőződve. Főleg, ha érzékeny kisfiúról van szó, aki a kis antennáival pontosan veszi a szülei elvárását, például azt, hogy a szülei az ő érdekében persze, azt szeretnék, hogy szívesen járjon iskolába, és jól tanuljon. Gyermekük viselkedésében én a non-verbális ellenállást látom. Nem mondja ki, hogy mit nem szeretne, ha megkérdezik, azt feleli, hogy érti (amit Önök hallani szeretnének), és érti is csak nem biztos, hogy ő is 100%-ban ezt szeretné. Kimondani viszont nem fogja, mert azt is érzi, hogy ezzel egyrészt megbántaná és nehéz helyzetbe hozná a szüleit, másrészt azt már megtanulta, hogy jobb pozícióban van, ha a szülők elvárásainak megfelel. Higgyék el, Ő is tehetetlen ebben a patthelyzetben. És a lehető legjobb megoldást választotta: egy békés, csendes, demonstratív kifejezését annak, hogy lenne jobb ötlete is az iskola helyett. Megkönnyíthetik a dolgát az alábbi két javaslat mentén. (1.) Az iskolába vezető úton iktassanak be valamit, ami jutalomértékű a gyermek számára, aminek van húzó ereje, ami viszi előre – az iskola reggel ideája helyett. Semmiképpen sem édességre gondolok, hanem egy aktivitásra vagy narratívára. Ez legyen a húzóerő reggel, valami, ami a gyereknek örömöt okoz. Például, ha kocsival mennek, akkor a kedvenc – vagy éppen egy új – lemezt, mesét, dalt hallgassanak. Ha tömegközlekedéssel mennek (de autós útvonalak is megszakíthatók a cél érdekében), 1-2 percre álljanak meg egy olyan helyen, amit a gyerek szeret. Nézzenek meg egy kutyát, egy játszóteret (csak nézzék meg), egy házat, galambokat egy téren, a templomot (még jobb, ha harangoznak, és még jobb, ha éppen akkora kell odaérniük, amikor harangoznak) – bármit, ami a gyereknek tetszik, amihez kötődni tud. Ha ez a jutalom értékű aktivitás megvan, akkor a reggeli készülődést már át is tudják írni arra, hogy nem az a legfontosabb, hogy az iskolához készüljünk össze, hanem az, hogy „meglátogatjuk a kutyát”, „meghallgatjuk a harangokat”, stb – az már mellékes lesz, hogy ennek nyomán az iskolai készülődés is könnyen lezajlik. A szülőktől ez némi ráfordítást igényel, mert ki kell találni, hogy mi legyen az incentív – az a valami, aminek húzóereje van az iskola felé, és plusz 2-3 percet hozzá is ad az úthoz, de még mindig jobban megéri, annak érdekében, hogy elmaradjon a reggeli idegeskedés, és jobban érezze magát a gyerek reggel, az iskolába vezető úton. (2.) A másik segítség az, hogy nem reggel, de a nap más szakaiban lehetőséget adjanak a gyereknek arra, hogy verbálisan kifejezze az iskolával szemben érzett akár negatív érzéseit is. Kérdezzenek nyugodtan rá, hogy mi nem tetszik neki az iskolában, és fogadják a véleményét megértéssel. Ha ezt a kettőt sikerül megvalósítaniuk, akkor rövid időn belül könnyebb lesz. Üdvözlettel: G. Tóth Kinga