A kérdés
Tisztelt Pszichológus! 9 hónapos kislányom hozzátáplálásával vannak gondjaim. 3 és fél hónapja próbálkozom, de eddig még semmit nem sikerült elfogadtatnom vele. A folyadékokat sem. Anyatejen kívül még mindig nem hajlandó mást fogyasztani. Úgy érzem már semmi nem létezik amit ne próbáltam volna ki. Trükkök, testvér, apa etesse stb. A helyzet egyre rosszabb, már sír ha a kanalat meglátja, az etetőszékben sem marad már meg. A keksz az egyetlen amit megenne amire nem fintorog és rázkódik össze, de ha leharap belőle egy darabot bármilyen kicsit azt nem nyeli le, elkezd öklendezni és hány.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Rita! A hozzátáplálás megkezdése egyáltalán nem olyan egyszerű dolog, mint ahogyan azt első hallásra gondoljuk. Először is ha jól értem, akkor szoptatja a 9 éves kislányát és az anyatejet szeretné kiegészíteni más ételekkel is. Ha jól értem, van nagyobb testvér is, tehát egy gyakorlott anyukáról van szó. Kíváncsi lennék, a testvér esetében hogyan történt a szoptatás, a hozzátáplálás megkezdése? Abban általános az egyetértés, hogy a 6. hónaptól szokás megkezdeni az anyatejes táplálás kiegészítését, de ezt nem kell nagyon szigorúan vennünk. Azt, hogy hogyan, és mivel kezdjük megismertetni kisbabánkat, érdemes egyeztetni a védőnővel, esetleg a gyermekorvossal. Ez vajon az Önök esetében megtörtént? Pszichológusként azt gondolom, hogy a kisbaba nagyon sok mindent igyekszik utánozni, így a táplálékok közül legszívesebben azt választja, amit a családtagok esznek. Sok gyermeknél látjuk, hogy olyan ételek után is nyúl, ami az életkorának még nem megfelelő, csak mert a környezetében ezt fogyasztják. Kivéve azt az esetet, ha ezzel párhuzamosan a szoptatást igyekeznek csökkenteni, megvonni a gyermektől. Biztosan elgondolkodnék azon, hogy Ön mennyire szívesen szoptatja a kislányát 9 hónaposan. Mennyire érzi azt, hogy teher az Ön számára. Mert akkor ezzel Önnek volna dolga. Át kellene gondolni a vélekedését a szoptatásról, a gyermek kezdeti önállósodásáról, a leválás első piciny lépéseiről. Tehát érdemes konzultálni a védőnővel, gyermekorvossal, hogy mit és mennyit kell ennie a gyermeknek, azután felkelteni a gyermek kíváncsiságát azokra az ételekre, amiket a védőnő javasol és a kislány is szeret. Kézbe lehet adni az ételeket úgy, hogy a gyermek meg tudja ragadni azokat stb. Egyenek együtt, vagy kínálja a saját tányérjából. Az erőltetés, a nyomásgyakorlás nem segíti a helyzetet, csak a kicsi elutasító magatartását vonhatja maga után. Sok sikert és örömet a baba neveléséhez!
