Hogyan tudnam kezelni?

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Kérdező, a levele elején lényegében van a teljes levelére adott válasz is. Valamilyen oknál fogva Önök úgy élik meg, hogy a kisfiuknak nem lehet szabályokat állítani, és a leveléből az tűnik ki, hogy nem is igen állítanak fel és ragaszkodnak viselkedési szabályokhoz. Pedig ez a gyermek szinte provokálja, hogy fékezzék már meg... meghökkenve olvasom, hogy elmegy a mama mellett, megüti és ledobja a telefonját... Nem írta, hogy Önök ilyenkor mit tesznek - szerintem kevés a türelmes magyarázat. Ha a kisfiú nem látja, nem érzi Önökön, hogy szomorúak, testi-lelki fájdalmaz élnek át, és -igen!! - dühösek rá, vagyis lényegében következmények nélkül marad a "rosszaság", akkor miért is változtatna a viselkedésén? Pedig képes megfékezni magát, és ez igen jó hír. Ha az óvodában másképp viselkedik, akkor nagyon is van remény arra, hogy otthon is kedvesebb, alkalmazkodóbb és együttműködőbb legyen. Úgy gondolom, hogy ehhez Önöknek felnőtteknek kell egységesnek lenniük, egymással kell tisztázniuk, hogy mik azok a szabályok, amelyeket nagy egyetértésben mindenképpen betartatnak a ksifiúval. Az Önök közti megyegyezés azért fontos, hogy a világért se fordulhasson az elő, hogy amit egyikük megengeed és elnéz neki, azt a másik megtiltja, és viszont. A szabályoknak világosaknak és betarthatóaknak kell lenniük. A "legyél jó vacsora közben" nem jó szabály, mert nem lehet tudni, pontosan mit is jelent ez. Az jó szabály, ha pl. azt mondják, hogy "vacsora közben az asztalnál kell ülni, és a szalvétába kell törölni a kezedet, nem a nadrágodba". Ezeket csak példának mondtam, a lényeg az egyértelműség, és az, hogy a felnőttek kitartóak legyenek, még ha a kisfiú nem is fog örülni, ha nem teheti mindig azt, amit szeretne. Persze nyilván a szabályozottság nem lehet túlzó, és nem terjedhet ki az élet minden mozzanatára, pl. ha avacsorázásnál mint példánál maradunk, úgy gondolom, az már túlszabályozottság volna, ha azt mondanák neki, hogy ami a tányéron van, azt mind meg kell enni, mert hogy mi az elég, azt ő érzi leginkább. Ha nehezükre esik a szabályrendszert felállítani, akkor ebben egy pszichológus segíthet. A kisfiuk érdeke is, hogy ennek mihamarabb lássanak neki, mert biztosan azt kívánják neki, hogy jó helye éegyen a családban, hogy érezze, hogy szeretnek vele lenni, öröm a családnak, amikor ő otthon van, stb. Meg hát az is fontos, hogy megtanuljon más emberek érzésvilágára tekintettel lenni, hiszen minden családon kívüli kapcsolatának is ez lesz majd az alapja. Márpedig Ön szereti a kisfiát, és nagyon jót akar neki, ez a leveléből nyilvánvaló - úgyhogy talán nem idegen Öntől az a gondolat, hogy a kisfiát meg kell tanítani a világ, az emberi világ működésének szabályaira, hogy szeressék, és szerethessen, hogy boldog gyerek, és majd boldog felnőtt lehessen. Minden jót kívánok Önöklnek ehhez. Üdvözlettel: Biró Eszter