Hogyan kezeljem az ok nèlküli dühkitörèseimet?

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Kérdező! Az igazat megvallva - és remélem nem riad vissza a válaszom végigolvasásától egy ilyen kezdő mondat után - én nem hiszek az "ok nélkül" való indulatkitörések létezésében. De hát Ön sem nagyon, hiszen nem írná, hogy ismeri a hátteret, ha tényleg úgy gondolná, hogy a viselkedése ok nélkül való. Úgy gondolom, az lenne jó, ha jobban meg tudná érteni, fel tudná dolgozni, hogy a régi dolgokon alapuló bizonytalansága, bizalmatlansága hogyan kapcsolódik a jelenhez, azaz hogy mi az, ami a jelenlegi életében az indulatait kiváltja. Nekem az az érzésem, hogy ha megnézi, hogy ezekben a helyzetekben mi a közös, miben hasonlítanak egymásra, akkor már nyomon lesz, hogy Önt ilyenkor vajon mi bántja, és ha nyomon lesz, akkor meg is fogja tudni fogalmazni szavakban. Kérdezhetné, hogy az miért lesz jó. Azért lesz, lenne ez jó, mert akkor van lehetősége az Önt dühítő dolgokra MÁSKÉPP reagálni, nem csak alaktalan dühkitörésben. Nem hiszem, hogy az lenne a baj, hogy dühös lesz, inkább az, hogy nem tudja a dühét megfékezni, és ilyenkor olyan módon viselkedik, amiért utóbb szégyelli magát. Ha meg tudja fogalmazni, mi a baj pontosan, akkor lehetősége lesz - aszerint hogy mire van szükség - elmondani a másik embernek, hogy mi bántja, és mit kér ennek kapcsán tőle (ha valójában a probléma a jelenben van, és "csak" az érzékenysége származik a múltból), vagy saját magát csitítani azzal, hogy elválasztja a múltat a jelentől, és tudatosítja magában, hogy a jelenben nem történt semmi különös (ha valójában ez a helyzet), hanem a múlt tör be a jelenébe megint. Van a dühkitörések kezelésének egy egyszerű, viselkedéses útja is, ám ez csak tüneti kezelés, ám ez is nagyon hasznos, és a másik megoldási úttal, amit előbb javasoltam, össze is fér: amikor érzi, hogy gyűlik a feszültség (biztos megérzi már, hiszen bő évtizedes tapasztalata van), akkor lenne jó még időben elhagyni a terepet, kicsit elmenni sétálni, beállni a zuhany alá, ilyesmi. Utána nyugodtabban tudja majd átgondolni a dolgokat, a kontroll elvesztésétől kevésbé kell majd tartania. Egyébként meg azt gondolom, hogy kár a kapcsolatát, kapcsolatait ezzel a problémával veszélyeztetni, és kár a lelkifurdalástól szenvednie. Ha a fenti, vagy ahhoz hasonló házilagos módszerekkel nagyon hamar nem ér el érdemi változást, valamit, ami reményt kelt, hogy véget tud vetni annak, ami zavarja, akkor javaslom, hogy keressen fel egy pszichológust, kérjen a folyamathoz segítséget. Üdvözlettel: Biró Eszter