Hogyan kezeljem

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Kérdező, sok dolog jut eszembe a levelével kapcsolatban, és ezeket most sorra is veszem. Az első az, hogy bár alapvetően egyetértek abban, hogy jó dolog tanítani egy kisgyereket arra, hogy beszéljük meg és ki a problémákat, de egy ovis, még a legokosabb sem elég érett arra, hogy ezt meg is tegye. Tehát a beszélgetés mellett szükség van arra is, hogy a feszültségeket játékkal, mozgással kiadhassa magából. A testmozgás (szaladgálás a játszótéren) sokat segít, az óvodai történéseket pedig könnyebb úgy elmesélni és megbeszélni, ha pl. ovisat játszanak otthon bábokkal, babákkal. Az agresszió teljes tiltásával egyébként nem értek egyet, mert egyfelől természetes jelenségről van szó, másfelől az a gyerek, aki nem tudja megvédeni magát, túl nagy erővel, vagy akár túl kicsivel védekezik, az bizony nagyon ki van téve a társak agressziójának. Egyébként ez a felnőttvilágban is így van, nem csak az oviban, csak a felnőtt agresszió általában másmilyen mint a gyerekeké. Ennyit a szorosan vett agresszióról. De van itt egy másik dolog, amit szerintem érdemes határozottabban megkülönböztetni, mint ahogy Ön teszi. Nem hiszem, hogy az óvodai problémák jelennének meg otthon, amikor a gyermeke azért dühös, mert meg kell tennie valamit, amihez nincsen kedve. Fontos, hogy az otthoni szabályok, hogy mit szabad, mit nem, mikor minek van itt az ideje, kiismerhetőek, következetesek, és a gyermek számára teljesíthetőek legyenek, ne túl lazák, és ne túl szigorúak. És ha a szabályrendszer ilyen, akkor már "csak" az a feladat, hogy Ön ezt következetesen betartassa, hogy ha akár meg is sajnálja a gyermeket, hogy nemszeretem dolgot kell csinálnia, akkor se engedjen az ő haragjának. Vagyis furcsa módon nem azzal segíthet neki, ha engedékeny, és nem kényszeríti olyasmire, amit ő nem akar, hanem azzal, ha szelíden és szeretettel rászoktatja arra, hogy vannak olyan dolgok, amiket akkor is meg kell csinálni, ha éppen nincs hozzá kedve. Van ilyen bőven, és a gyerekek lázadozni szoktak, ha fogat-kezet kell mosni, ha el kell pakolni a játékokat, ha oviba kell menni, vagy ha az oviból olyankor kell eljönni, amikor ő még játszana, ha le kell feküdni, stb. Ezekben a dolgokban kell a határozottság az Ön részéről, és ez talán könnyebb úgy, hogy nem Ön, hanem a szabályok ellen fordul a gyermeke. Azt hiszem, hogy Ön nagyon-nagyon védelmező anyuka lehet, és óvatosan azt is felvetném, hogy sem az óvodai agressziótól, sem a szülői fegyelmezéstől nem kell annyira féltenie a kisgyerekét, mint amennyire félti. Nem rosszat, hanem jót tesz neki azzal, ha segíti őt az alkalmazkodásban, abban, hogy segít neki szabályokat tartani, mások agresszióját kibírni, kezelni, önmagát megvédeni, stb. Nem tudom, jól értettem-e a levelét, és arra válaszoltam-e, amit a valóságban megtapasztal. Azt javaslom, hogy érdemes pár alkalommal Önnek személyesen is konzultálnia pszichológussal, hogy több és személyesebb info alapján kaphasson tanácsot. Üdvözlettel: Biró Eszter