Hogy neveljem a gyerekem?

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Édesanya ! Nagyon nehéz lehet ezeket a helyzeteteket nap mint nap kezelni és a lányának sem lehet könnyű, sem a saját korlátait megérezni és azt összeegyeztetni a külvilág szabályrendszerével. Néhány tünetet felsorolt, amiből arra tudok következtetni, hogy valószínűleg a figyelem összpontosításának, a mozgás nagy igényének, az ingerek sajátos érzékelésének összetett nevezőjéről van szó, amit lehet, hogy az alsós pedagógusok még jobban kezeltek, de így a kamaszkor küszöbén már egyre nehezebben. Ezekre a gyerekekre nagyon jellemző, hogy saját látásviláguk van, amit lehet, hogy mi felnőttek szófogatlanságnak élünk meg, viszont ők csak egyszerűen nem értik mit szeretnénk és miért pont úgy. Sokszor nagyon kreatívak, tehetségesek, ami nem biztos, hogy mindig szerencsés a frontális nevelési helyzetekben. Ahhoz, hogy komplexebb képet kaphassanak, nagyon jó lenne kérni az osztályfőnöktől beutalót a Nevelési Tanácsadóba ( most már Pedagógiai Szakszolgálathoz ) és konkretizálni a magatartásproblémák milyenségét, mennyiségét és konkrét terápiás tervet készíteni hozzá. Addig is érdemes lenne a pedagógusokkal elbeszélgetni külön fogadóóra keretében, hogy mikként tudna Ön segíteni, hogyan tudnának Ők rugalmasabbak lenni, mert ahogyan írja a büntetésnek nincs értelme, haszna és hosszútávon csak rombolja a gyerek öntiszteletét. Addig is érdemes otthon is határozott, előre megbeszélt kereteket szabni, melyeknek nem a korlátozás és büntetés a fő célja, hanem az elfogadás és nyugtatás. Legyen a gyerek életében minél több mozgás, szellemi kihívás, legyen ideje eleget pihenni és a technika használata is legyen nagyon lekorlátozva, ugyanis a passzív aktivitás, nem tesz jót az ilyen jellegű probléma csitt itatására. Jó, hogy írt, továbbra is kérjen helyben segítséget, hiszen itt egy igen komplex problémáról van szó, amit csak közös megbeszélésekkel, segítségadással tudnak kezelni és élvezni is ennek a a gyereknek a lényét. Üdvözlettel Balázs Nelli