Search a listing

Gyermekkori félelmek, szorongás

Kozma Nikolett
Kozma Nikolett 2019. szeptember 24.

A kérdés

Tisztelt Pszichológus! Kislányom novemberben lesz 3 éves, kB. 1,5 hónapja nagyon fél az előzőekben megszokott dolgoktól (pl. kakukkosóra a dédiéknél, kutyáktól való rettegés, új dolgoktól való félelem). Előzmény: Júniusban megszületett a kis húga, 1,5 hónapig minden rendben is volt, bement a szobájába, segített a baba körül. Ezután kezdődtek a problémák, egyik napról a másikra nem mert bemenni a kishúga szobájába, ha bent voltunk/vagyunk akkor a nappaliból kiabál h. Menjünk ki hozzá. Változás szerintünk nem történt, 1 dologtól félt a szobában, azt eltettük, de sajnos azóta is fennáll a probléma. Ugyanez érvényes a szülői hálószobára is, oda sem mer bemenni, egymás mellett van a 2 szoba. Többször mondtuk neki, ha alszik a kishúga akkor nem mehet be. Nem tudjuk a félelem okát, mi lehet erre a megoldás? Hogyan segítsünk neki? 9 hónapja meghalt édesanyám, nagyon szerette a kislányom, befolyásoló lehet esetleg? Nagyon szépen köszönöm, válaszát! Éva

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Kérdező! Kislányának szorongásos reakciója mögött sokféle gyökérprobléma állhat, a levélben Ön is több fontos dolgot is említ, ami meghatározó lehetett a szorongásos mechanizmus kialakulásában. Úgy tűnik lehetett egy kulcsélménye, ami olyan erős ijedtséget, ill. félelmi reakciót váltott ki, amely generalizálódott a félelem. Azaz az eredeti inger által kiváltott intenzív érzelmi reakció áttevődött, szétterjedt ahhoz hasonló, de attól eltérő ingerekre is. Mint pl. a kakukkolás hanginger az ugatás hangingerre ill. annak forrására: a kutyákra. Ezek az érzelmi reakciók, ha szorosan összekapcsolódtak adott ingerekkel, akkor a klasszikus kondicionálásos mechanizmus révén reflexszerűen, automatikusan kiváltódhatnak, és anélkül, hogy értenénk, mi történik, lefut a program. Sőt elég gyorsan kialakul az elkerülési vagy menekülési mechanizmus is, ami egy természetes és sok stresszes helyzetben egyetlen adaptív megküzdési reakciónk, ha azonban egy túl hangsúlyos megküzdési móddá válik, ami túl gyakran jelenik meg, és akkor is amikor nem az lenne a ó megküzdés, akkor gátolja a gyerekeket a felszabadult spontán tapasztalásban, fejlődésben. Ilyen elkerülés lehet pl. kislánya részéről a hasonló helységek kerülése, mint a hálószoba elkerülése, illetve amikor Önöket hívja a nappaliba a gyerekszobából, az is egy elkerülési megküzdési módja annak, hogy újra megélje az erős félelmet, amitől tart. Ha sikerül pontosan kibogozni, hogy mik voltak a legfőbb kulcsinger(ek) (mint pl. az a”dolog”, amit megemlít, hogy kivittek a szobából), és ezek hogyan mire generalizálódtak, és ha Önök ezt megfelelően fogják kezelni – akár önállóan akár hozzáértő szakember segítségével – akkor nagyon jó eséllyel hamarosan kioltódnak ezek a nem kívánatos reflexek. Ezt minél előbb érdemes feltárniuk és kezelni, hogy a probléma ne mélyedjen el, és ne rögzüljön túlzottan az elkerülő/menekülő megküzdési mód a stresszre adott reakciókra kislányuk esetében. Azonban a gyermekkori szorongásos reakciók hátterében sem mindig ilyen egyszerű a folyamat, mert az, hogy mitől alakulnak ki ilyen könnyen az irracionális félelmek, az nem csak a kulcsélménytől függ. Meghatározó tényezők lehetnek: az egyéni érzékenység, temperamentum, kötődését érő behatások, ill. hogy a környezete hogyan reagál a külvilágra és a gyermek reakcióira, és vannak tipikus gyermekkori szorongásforrások: pl. sok egyéb mellett a testvér születése, szeparációs élmény, a halál tényével való túl korai találkozás, illetve a szeretett személyhez fűződő veszteség élmény. Ezek mind sűrítve előfordultak a kislány életében az elmúlt időszakban, ráadásul a nagymama elvesztése nemcsak számára lehetett nehéz, hanem az egész családnak trauma szokott lenni, ami ha időben egybeesett a kistestvérével való terhességének időszakával, akkor még meg is bonyolíthatja a gyászfolyamatot mindenki számára. Ilyenkor gyakori a késleltetett gyászreakció és tudattalan halálszorongás, ami magyarázhatja az egyedüllétkor felerősödő félelmeket, ami pl. akkor jelentkezik, amikor egyedül van a nappaliban és hívja Önöket (és persze ez egy figyelem felhívás is egyben, ami testvér féltékenység jele is lehet, így). Javaslom, hogy ha bizonytalanok, keressenek fel szakembert a folyamat megsegítésére, aki első lépésben Önöket, mint szülőket segítené abban, hogy együtt kibogozzák az összefüggéseket, és tanácsot tudna adni abban is, hogy hogyan reagálják le a szorongáskeltő helyzeteket, a testvér kapcsolatot, és a gyászmunkát is tudná támogatni. Valószínűleg gyerekterápia egyelőre korai lenne, és talán nem is szükséges, de ezt együtt tudnák eldönteni a szakemberrel, lehetőleg gyermek klinikai szakpszichológus, vagy családterápiás szemléletű felnőtt klinikai pszichológussal. Ha további kérdésük lenne, keressenek meg privátban emailen vagy személyesen, szívesen ajánlok könyveket is a témában, illetve gyermekterápiára tudok javasolni kollégát. Üdvözlettel: Kozma Nikolett

Kiemelt szakemberek a témában

Heti válogatás e-mailben

Minden héten elküldjük a legújabb szakértői válaszokat és cikkeket. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.

Megerősítő levelet küldünk; a feliratkozás csak a benne lévő linkre kattintva lesz érvényes. Adatkezelési tájékoztató