A kérdés
Két unokámat (12 éves kislány és 10 és fél éves kisfiú), kettő éve családba fogadtuk, mert a szóülők nem tudták biztosítani a nevelésüket. Édesapjuk ( a fiam) látogatja őket. Az anyuka kb. a két év alatt háromszor kereste a találkozást a gyerekekkel. Fontos még, hogy van egy idősebb, 14 éves lány , féltestvér, akit az anyai nagyszülők nevelnek. Két napja keresetek meg az anyai szülők, és külön a nagylány is, hogy elszeretnék vinni a gyerekeket hétvégére. Gondom, hogy jót tesz e lelkileg a gyerekeknek ez a találkozás, mert félő, hogy újból hosszabb időre eltűnnek és nagyon felzaklatták az előző találkozások is a gyerekeket. Ilyenkor bennünket tekintettek egyes számú közellenségnek, támadóan fordultak felénk, bennünket hibáztattak, hogy nem lehet együtt a család. A kislány sokat ( 7 tizedet rontott a tanulmányi átlagán). Kérem segítsenek mit kellene tennem? Én úgy gondoltam, hogy megmondom látogassák meg nálunk a gyerekeket, talán így azt megtudjuk előzni, hogy ne beszéljenek elennünk a gyerekeknek, és még is csak a megszokott nyugodt környezetükben vannak. Természetesen a gyerekek menni szeretnének, egy nagyon problémás, rossz, elhanyagolt környezetben élő családhoz mennének, ahol teljesen másak az életfelfogás, az elvárás stb.. Erről a hétvégéről van szó. Köszönöm szépen előre is a tanácsot: Pintyéné, ArankaA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Aranka! Az Önben felmerült aggodalom teljesen érthető és nagyon egyetértek azzal, hogy szeretné jól átgondolni a helyzetet. Leveléből úgy tűnik nekem, hogy azt feltételezi nem lennének rendszeresek ezek a látogatások. Egy ilyen helyzetben nagyon fontosnak tartom az előzetes egyeztetést a másik féllel és a gyermekek felkészítését. Érdemes először a nagyszülőkkel megbeszélni ezeket az aggodalmakat és tisztázni, hogy Ön nyitott arra, hogy a gyermekek találkozzanak egymással és a nagyszüleikkel, de a gyermekek érdekében ezt milyen feltételekkel tartja Ön elfogadhatónak. Itt tisztázni lehet, hogy a rendszerességet Ön fontosnak tartja és amennyiben ez nem valósul meg, akkor annak milyen következményei lesznek. Jó ötletnek tartom, hogy eleinte Önöknél, a két kisebb gyermek megszokott környezetében találkozzanak. Arról is lehet beszélni, hogy később, ha mindketten úgy látják, hogy a gyermekek is jól érzik magukat együtt és egyre jobban ismerik egymást, akkor szóba kerülhet-e, hogy hosszabb időre is elmenjenek. Arról is lehet egyeztetni ilyenkor, hogy milyen formában történjen a kapcsolattartás. Ki keressen kit? Milyen gyakran? Hogyan és mennyivel előbb jelezzék, ha mégsem tudják megoldani a találkozást? Nagyon fontosnak tartom, hogy ebben a helyzetben parnterként viszonyuljanak egymáshoz és egy megbeszélés zajlódjon Önök között, melynek célja, hogy megtalálják a mindenki számára megfelelő megoldást. A két kisebb gyermek sem olyan kicsi már, ugyanakkor sok mindennek a következményét ők még nem látják. Érdemes őket is bevonni az előkészületbe. Kikérni a véleményüket, hogy mit szeretnének, hol szeretnének találkozni? Megbeszélni velük, hogy melyiknek mi az előnye, mi a hátránya? Sajnos úgy gondolom ebben a helyzetben elkerülhetetlen, hogy felkészítsék őket az esetleges negatív kimenetelre is. Arra, hogy előfordulhat, hogy a találkozások nem lesznek rendszeresek. Mindezt fontos úgy megbeszélni velük, hogy ne rettentsék el őket, ne vegyék el a kedvüket a találkozástól. Valami ilyesmit mondanék: "Mi örülnénk, ha többször is tudnátok találkozni, de tudjátok, hogy ez már sokszor nem jött össze. Ez nem jelenti azt, hogy ők nem szeretnék, csak néha előfordul, hogy nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretnénk. Ez persze nem miattatok van. Ettől lehet, hogy majd szomorúak lesztek, de azért én nem szeretném, ha emiatt ne akarnátok velük találkozni. Mit gondoltok róla?" Bízom abban, hogy az Ön félelme, mely szerint a nagyszülők Önök ellen hangolnák a gyermekeket nem fog megtörténni. Amennyiben mégis, akkor érdemes erről is beszélni elsősorban a nagyszülőkkel, hogy ez mennyire káros a gyermekeknek és kérni őket, hogy, ha neheztelnek, akkor azt Önökkel beszéljék meg. Úgy gondolom, ha a gyermekeknek Önökkel meghitt, bizalmas kapcsolatuk van, akkor az ilyesmi átmenetileg okozhat csak problémát az Önök kapcsolatában. A gyermekeknek viszont az ilyen helyzet óriási belső konfliktust okozhat, hiszen nem akarnak választani sem az anyai sem az apai nagyszüleik között. Azt gondolom, ha ilyesmi felmerül érdemes ezt is nyitottan kezelni és megpróbálni beszélgetni az érzéseikről és bármennyire is nehéz, nem támadni a másik felet, akkor sem, ha Önökről rosszat mondtak. Elsősorban a gyermekekre kell itt koncentrálni és azt egyértelművé tenni, hogy elmondhatják, ha bármi rossz érzésük van, abból nem lesz veszekedés a nagyszüleik között, Önok nem fogják rosszuk érezni magukat tőle, hanem megpróbálnak megoldást találni rá. Tisztában vagyok vele, hogy ez egy nehéz helyzet és sok múlik a másik félen is, de remélem, hogy, ha Önök tudnak nyitottan és együttműködően viszonyulni hozzájuk - ami bizonyára sokszor nem könnyű - akkor a másik fél is az lesz. Leveléből nekem úgy tűnik, hogy az eddigi nehézségek ellenére Ön ezt meg tudja tenni, amit nagyon fontosnak tartok. A helyzetük jogi vonatkozásiról természetesen nem áll módomban nyilatkozni, de talán érdemes utána nézni annak, hogy ebben a helyzetben ki dönthet, kinek van beleszólása abba, hogy mikor, ki láthatja a gyerekeket. Ennek csak azért látom jelentőségét, hogy elkerüljék a jogi vitákat, ha esetleg az anyai nagyszülők nem értenének egyet valamivel. Bízom abban, hogy ilyesmire nem kerül sor és sikerül megoldaniuk ezt a kérdést, hiszen a gyerekeknek is biztosan jó lenne, ha minél több rokonukkal bensőséges kapcsolatot alakíthatnának ki. Jelen keretek nem teszik lehetővé, hogy a helyzet minden részletére kitérjünk, de remélem azért segítettem válaszommal! Minden jót kívánok! Merckle Andrea