A kérdés
Kedves szakértők 5 és 3 éves fiaink hónapokkal ezelőtt felvették azt a szokást, hogy olyan szavakon nevetnek, mint pisi, kaki, fos és hasonlók. Kértük őket szép szóval, fenyegettük őket, elmondtuk nekik, hogy ez miért butaság stb, stb. Mindegyiket több százszor. Feleségemmel úgy érezzük, elfáradtunk, mivel 20 perc múlva kezdik elölről, mintha mi sem történt volna. Egyik oldalról értjük, hogy ez korosztályos probléma, de másik oldalról több hónap után örömmel tudnánk magunk mögött ezt a periódust, hiszen nem számít, hogy hol vagyunk, étteremben, otthon, kertben, boltban, strandon, stb., nekik eszükbe jut, és nevetve kiabálják. Két kifejezetten értelmes, szép szókinccsel beszélő, jól szocializált fiúról van szó, többek között ezért is esik nekünk rosszul. Válaszukat előre is köszönjük!A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Apuka ! Nagyon jól összefoglalta a problémát és kérdésére a választ is megadta, talán ott a gond, hogy nehéz Önöknek ezt a tudatosított helyzetet elfogadni. Persze, nagyon kínos tud lenni, amikor a gyerekek épp máshol mutatják azt az arcukat, amik nem ők valójában. A szülő szeretne büszkélkedni gyerekével, szórakoztató helyeken lazulni, vidámkodni, a gyerekek pedig sokszor ezt nem így látják és nem így értékelik, és inkább saját magunknak csinálnak bulit. Leveléből az hallatszik ki, hogy nagyon jókat szórakoznak és ilyenkor nagyon együtt vannak, ami azért nagy áldás, ha a testvérek szeretik egymást, kívánják egymás társaságát. Mit lehetne tenni? Bizonyított tény, hogy a gyerekek büntetése, a nemkívánatos dolgok tiltása vagy kihangsúlyozása csak növeli az ellenállást és még jobban felerősíti a viselkedést. Nagyon sokat segít a nevelés során, ha az ember meghatározza céljait és bármi történik, ahhoz válogatja az eszközeit. Ugyanis, ha Önök szórakozni, pihenni szeretnének és azt szeretnék, hogy ez a két fiú művelten bulizzon, akkor érdemes lenne olyan folyamatokat, viselkedésmintákat létrehozni, amiben ez meg tud valósulni pl. együtt elmélyülni a homokozóban, a strandon, a fa mászásban vagy a mese mesélésben és ha közben jön a pisi, kaki azt egyszerűen kizárni, ugyanis Önöknek az a céljuk, hogy megépüljön a vár, jó magasra felmásszanak a fára vagy nagy beleéléssel elhangzzon a mese, végső esetben akkor saját magunknak végeznek bulit. Tehát megtámogatom a vagány, izgalmas, meseszerű dolgokat, aki részt vesz jól jár, aki pedig pisizik, az kimarad...Persze ehhez kell egy időszak, türelem, kreativitás, de hát az egész szülőség ilyen kihívások sorozatából áll. A lényeg, hogy Önök mint szülők mindentől függetlenül élvezzék a szülőséget, kihívásnak, tanulásnak fogják fel, persze ahhoz, hogy ez hosszútávon is működjön, érdemes néha elmenni szabadságra, saját hobbit beiktatni stb. Igaza van, hogy ez korosztályos probléma, sőt lehet, hogy elkeserítem, de még iskolába is nagyon izgalmas téma, jókat lehet vele poénkodni, de ha a gyerekek mást is hallanak és látnak, akkor egyszer csak belefáradnak és inkább választják majd az érettebb foglalatosságokat és kapcsolódásokat. Amit szintén lehet alkalmazni az a keretek és helyszínek meghatározása. Pl. nálunk az asztalnál így nem lehet beszélni, vagy akinek annyira ilyet kell mondania, az elmehet a saját szobájába, vagy a WC-re és ott mondhatja úgy, hogy mások nem hallják. Tehát egyértelműen megértetik, hogy ez nekik szórakozás, ám legyen, de Önök ennek nem szeretnének a részesei lenni és akkor ez így lesz mindenhol a strandon is, az étteremben is...Remélem kaptak új ötleteket és újult erővel átlendülnek eme korszakon. Minden jót kívánva Balázs Nelli