A kérdés
Tisztelt Holgyem/Uram! Kislanyom 3 eves lesz egy honap mulva. Kisse felenk es ovatos gyermekkent jellemeznem, aki viszont ismeros kornyezetben azonnal oldodik. Itt nyitott, kiegyensulyozott. Ismeretlen kornyezetben kicsit lassabban de vegul feloldodik. A "problema" a kovetkezo: ugy veszem eszre, hogy nagyon ragaszkodik mindenhez ami a mienk (csalade, apae, anyae, ove). Peldaul, a regi tuzhelyunket odaadtuk masnak mert vettunk egy ujat. Nagyon sirt, hogy hozzuk vissza, meg masnap is mikor eszebe jutott. Ugyanez a helyzet a kinott ruhaival is, nem adhatjuk masnak. Probaltam elmeselni neki, hogy olyanoknak adjuk akiknek nincs penze ruhat venni es megfaznak telen a gyerekek (ezt mesebe agyazva is). Semmi nem hat. Nem tudom, hogy ez mennyire atmeneti, alkati vagy eletkori dolog. Nem veszem eszre, hogy a kotodesben (szulokhoz, csaladhoz) barmi problema lenne. Tanacsot kernek, hogy ezt hogyan kezeljem! Koszonettel: KrisztinaA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező! Köszönöm, hogy beküldte a kérdését a pszichológuskereső oldalra. Azok alapján, amiket leírt a gyermeke teljesen „egészségesen” viselkedik. 3 éves korban a tárgyakhoz való ragaszkodás viszonylag gyakori, az idővel a legtöbb gyerek kinövi. Ha úgy látja, hogy gyermeke egy tárgy elvesztése miatt, akár hetekig is bánatos, vagy rosszul viselkedik, akkor érdemes a házi gyermekorvoshoz fordulni, aki tovább tudja Önöket irányítani a megfelelő szakemberhez. Szerintem érdemes folytatnia, amit már korábban elkezdett, miszerint mesél neki, mert narratívakban sokkal könnyebb neki megérteni a világot. Minden jót kívánok Önnek és gyermekének! üdvözlettel Hollósy-Vadász GáborKiemelt szakemberek a témában
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
