A kérdés
Kedves Szakértő, fiú gyermekünknél (4) azt figyeltük meg, hogy ha - amúgy ritkán- valami rosszat tesz másoknak (másokat bánt, dobál, gúnyol), és rászól valaki (akár mi, akár más gyerekek vagy szülők) az agresszív tagadást vált ki, mely rendszerint felénk, a szülei felé irányul. Ilyenkor minket rúg, karmol, csíp stb., és hosszú ideig szinte lehetetlen lenyugtatni. Ilyenkor semmi áron nem hajlandó beismerni tettét sem, nem hogy bocsánatot kérni. Nem szoktuk nagyon megszidni, nem bántjuk ha rosszat tesz. Tanácstalanok vagyunk, h mi a teendő ilyenkor. Válaszát előre is köszönöm, egy apukaA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Apuka! Ha jól értelmezem akkor 4 éves kisfiúról van szó. Természetes, hogy minden szülő a legjobban szeretné nevelni a gyermekét, de óvakodni kell a túlzott elvárásoktól. Saját maguk és a gyermekük számára is több boldog élményük lehet, ha bizalommal, nyitott érdeklődéssel és bátorítással viszonyulnak a kicsihez. Egy négy éves emberkének még nincs morális érzéke, nem képes beismerésre és többnyire nem szándékosan bánt másokat, főleg nem képes gúnyolódásra. Amikor tehát elmagyarázzák neki azt, hogy mit kellene éreznie, valószínűleg nem nagyon érti. Azt viszont igen, hogy a szülei haragszanak rá és szorong a szeretetük elvesztése miatt. Ez éppen ellentétes reakciót vált ki; tehát nem szelídséget, megbánást, hanem még több harag keletkezik benne a meg nem értés és elutasítás miatt. A heves indulatok lecsillapodását ki kell várni, sőt segíteni is lehet őt a megnyugvásban- és csak utána rendezni a helyzetet. Az ő életkorában kevesebb magyarázat és főleg erkölcsi prédikáció a hatásosabb. A tanácsom az, hogy mindig azt éreztessék vele, hogy feltétlenül szeretik őt és megértik az ő indulatait. Segítsenek neki megérteni saját indulatait, segítsék őt kérdésekkel és pozitív viselkedés bemutatásával. Legyen lehetősége megfigyelésre és ezáltal utánozásra. Mutassanak be számára több helyzetmegoldást. Ezeket lehet játéktárgyakkal, mesefigurákkal eljátszani és megélni és az empátiát gyakorolni. Amikor pedig a kívánatos viselkedés megjelenik dícsérettel, figyelmükkel, örömüket kifejezve erősítsék azt meg. A szabadságban ( nem ráhagyással nevelt ! ) és szeretettben növekvő gyerek lesz képes önmagát és másolat is szeretni és indulatainak kontrollját magáévá tenni. Végezetül pedig; ne aggódjanak! Szeressék és tanítsák és minden rendben lesz! Szabó Anna klinikai gyermek szakpszichológusKiemelt szakemberek a témában
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
