A kérdés
Gyermekem 2. osztályos fiú, egy osztálytársával nem találja meg a közös hangot. Kisfiam jó képességű, határozott gyerek, a másik fiú inkább határozatlannak mondható. A másik kisfiú szeretne a fiam barátja lenni, de az én fiam arra hivatkozva, hogy a másik „nem vagány”, nem szeretne Vele barátkozni. A másik fiú hajthatatlan és jár a fiam „nyakára” és várja a barátságot. Fiam szépen, és csúnyán is elmondta már, hogy nem kíván a barátja lenni, de nem talál megértésre. A dolog odáig fajult, hogy már bántják is egymást, természetesen legtöbbször akkor, amikor a tanító nem látja, Ő csak egyik-másik fél elmondásából tudja, mi történt. Úgy gondolom, a pedagógusnak kellene valami hasznosat mondani, de Ők sem tudnak. Mindkét gyereket kértük mi, szülők, hogy ne menjen a másik közelébe, de nem működik. Kisfiamban kb. fél év alatt annyi gyűlölet alakult ki, hogy a másik fiúnak a puszta jelenléte is idegesíti. Más gyerekekkel kapcsolatban nem vettem észre ilyen nagyfokú ellenállást. Mit tegyek ?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező, fura helyzet ez. A levele alapján úgy gondolom, hogy valami olyan dolog folyik közöttük, amit a tanító és a szülők sem értenek egészen, hiszen nem tanúi minden olyan pillanatnak, minden olyan eseménynek, ami a két gyerek között történik. Ha jól értettem, ez az ellentmondásos kapcsolat a két gyerek között már régóta zajlik, és sem a barátság, sem a teljes ellenségesség, vagy a közöny irányába sem billent a mérleg, tehát valahogy vegyes érzésekkel viseltetnek egymás iránt, talán. Engem elgondolkodtatott, hogy Önt ezt miért aggasztja ilyen nagyon? Nagyon szenveed a kisfia? Vagy Ön fél attól, hogy a saját gyermeke esetleg helytelenül viselkedik, és ez rossz színben fogja feltüntetni mások előtt? Úgy hiszem, hogy egy ilyen "munkahelyi konfliktus" sajnos az élet kellemetlen, de természetes velejárója, felnőttek is megtapasztalják, és nem is nagyon hiszem, hogy sokat lehet ellene tenni. Amit lehetett, úgy hiszem, már megtették: szóltak a gyermekekenek. hogy kerüljék egymást, de erre sem hajlanak (ebből gondolom, hogy van közöttük vonzás is, nem csak taszítás), valamint az agresszióval kapcsolatban a pedagógus igyekszik megfelelően beavatkozni, Vagyis könnyen elképzelhetúnek tartom, hogy ennél többet nem kell, és nem lehet tenni, hanem talán el kell fogadni, hogy már egy ilyen kicsi gyerek is viszonylag autonóm személyiség, és - jól-rosszul - bizonyos kapcsolatait maga intézi. Mivel úgy fest, hogy a gyerekeket nem lehet egymástól eredményesen eltilatni, esetleg meg lehetne próbálni, hogy együtt szervezzenek valami érdekes programot, hátha sikerülne ezt az ellentmondásos kapcsolatot mégis a béke irányába billenteni. Valami olyan program volna jó (játszótér, vasúti múzeum, ilyesmi), ahol lehet szabadon mozogni, és ahonnan, ha "eldurvulnának" a dologk, szabadon és könnyen lehhet távozni. Üdvözlettel: Biró EszterKiemelt szakemberek a témában
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
