Gyerekszabályozás

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Anonym Apuka! Köszönöm kérdését, megértem aggodalmát. Szörnyű érzés átélni a tehetetlenséget, szembesülni azzal, hogy veszélyben érzi legféltettebb kincsét, és közben hiába szeretné, nincs hatása a felesége viselkedésére, elveire. Ha másfél éve visszatérően előkerülnek e nevelési kérdések, és nincs benne megegyezés, csak feszültségforrásként szolgál, akkor előzetes tiltakozása ellenére is azt javaslom, hogy menjenek el együtt egy szakemberhez. Ha családi konzultációra jelentkeznek, akkor van esély arra, hogy a szakember is megfigyelhesse, miként szabályoz a felesége. Valamint arra is lehetne lehetőséget biztosítani, hogy Önök ketten, szülőpárként is tisztázzák a vitás kérdéseket, aggodalmuk őszinteségét, nem bántó szándékát, és így, a külső személy segítségével, közvetítésével remélhetőleg közeledhetnének a nevelésre vonatkozó álláspontjaik is. Addig is, míg erre a lépésre elszánják magukat, néhány praktikus tanács. Feltételezem, hogy nem a gyerek előtt vitatták meg a nevelési kérdéseket. Javaslom, hogy ehhez tartsák magukat továbbra is, ne bírálja felül felesége tiltásait, szabályait, ne kritizálja stílusát a gyerek füle hallatára. Az csak további feszültségeket keltene, még jobban elbizonytalanítaná érzékeny kisgyermeküket. Töltsön lehetőségeihez mérten sok időt kettesben a gyermekével, és olyankor lehetnek enyhébb szabályok érvényben. Bár elvileg az jó, ha a szülők hasonló dolgokat kérnek, követelnek a gyereküktől, de csak akkor, ha mindketten tudnak azonosulni velük. Minden gyereknek szüksége lenne rá, hogy nyugodtan, békésen játszhasson, anélkül, hogy ebben folyamatosan megzavarnák, utasítanák arra, hogy miként viselkedjen, mit csináljon. Ha legalább az egyik szülő vagy nagyszülő biztosítja rendszeresen a szabad játékot, az sokat segíthet az egészséges személyiség alapjainak megőrzésében. Hívjanak meg baráti kisgyermekes családokat, a közös együttlét alkalmat teremt arra, hogy lássuk, miként nevelnek mások. Keressen a közelükben baba-mama klubot, ahol szintén lehet ilyen tapasztalatokat is gyűjteni. Ha a felesége mások előtt másként, „szerető anyaként” viselkedik, akkor szervezze meg, hogy gyakran legyen ilyen helyzet. Hisz abban bízhat, hogy amennyiben a felesége átéli, hogy idomítások, tiltások nélkül is lehet eredményes, akkor csak magukban is leszokik az alkalmazásáról. S nem mellesleg, az ilyen kisközösségekben átélhetik mind az anyák, mind a gyermekek, hogy nem veszélyes egy kicsit átmenetileg eltávolodni egymástól. Idővel Ön is konzultálhat a bab-mama klub vezetőjével arról, hogy milyennek látja ő a gyerek és az édesanyja viszonyát, lát-e ő is problémát a nevelés módszereiben. Remélem, sikerült egy kicsit oldani az aggodalmát! Bízom benne, hogy hamarosan képesek lesznek közösen is lépéseket tenni a helyzet oldása, a bizonytalanságok csökkentése, túlérzékenységek enyhítése érdekében. Dr. Rostás Rita