A kérdés
Tisztelt Pszichológus úr/hölgy! A hugomnak van 1 éves kisfia 23 évesen szülte és az a baj hogy agresszíven viselkedik a kisgyerekkel olyan szempontból amikor felsír valamiért a gyerek a hugom kiabálni kezd vele, én már nem 1x mondtam neki hogy a kiabálással nem megy semmire se, a hugom volt már 1x egy klinikai szakpszichológusnál és megállapította róla hogy indulatkezelési zavarai vannak, javasolta neki hogy menjen el a Szent János Kórházba ahol ezt kezelték volna neki de egyáltalán nem ment el, a kisbabára nézve milyen fajta pszichés hatások lehetnek késöbb? A hugomnak javasoltam már gyermekpszichológiával kapcsolatos könyveket de ő ezt visszautasította mert nagyon szkeptikus a pszichológiába és ne vegyek olyan könyvet amibe neki amiben elviekben a pszichológusnak nincs gyereke és fogalma sincs róla hogy mi a gyereknevelés. A hugom a családba mindenkivel agresszív és arrogans a viselkedése, olyan mint az apánk volt, deviáns viselkedése is van. Ez nem esetleg pszichoszmatikus betegség?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező ! Nagyon szép dolog, amikor az ember aggódik a családjáért és azt szeretné, hogy ne ismétlődjenek meg a régi minták. Érdekes módon épp a lánytestvér az, aki tovább viszi az agresszív mintázatot. Jó lenne megnézni, hogy vajon mitől alakultak így a dolgok ( lehet genogramot készíteni ) és mi az ami most aktuálisan ennyire feszültté teszi a húga életét. Fiatal anyukáról van szó, semmit sem tudok az életét illetően, a terhesség, szülés körülményeiről, azt sem tudom milyen ez a kisfiú, mennyire sírós vagy van-e valamilyen testi panasza? Persze mind ez nem menti fel a testvérét, hogy agresszíven, ordibálva neveljen, viszont könnyebben megértheti, hogy mi az amivel nehéz neki megbirkóznia. Fontos kérdés az apa szerepe is, ő hol van az egész történetben, őt nem zavarja ez a fajta keménykedés? Teljesen igazat adok Önnek, hogy sérülhet a jövőt tekintve a kisfiú érzelmi fejlődése, hiszen egy ilyen pici gyerek még nem választja el önmagát a cselekedeteitől, ha leszidom, úgy éli meg, hogy ő a rossz, a végén azonosul is ezzel a szereppel. A szülő minta után nevel, ha a szülő agresszív, várható, hogy a gyerek is az lesz, persze van akinél ez elfojtódig és ahelyett, hogy a külvilág felé irányítaná haragját, maga felé fordítja azt. Semmi képpen sem jó így nevelni és tényleg jó lenne valakivel megosztani nevelési gondjait, néha elég csak egy jó beszélgetés, egy jó gondolat és máris más irányt vehetnek a dolgok. Gondolja át, hogy van-e olyan felnőt t a húga közelében, aki hiteles, akit a húga elfogad és esetleg átbeszélné vele a témát. Azt gondolom itt most nem az az elsődleges cél, hogy diagnosztizáljon, hanem, hogy segítsen és főleg nem direkt módokon , hanem finoman, példával, olyan emberek bevonásával, akiket szeret a húga, esetleg a védőnő, gyerekorvos bevonása is esedékes, ha jó a kapcsolat. Pszichoszomatikus betegségről akkor beszélünk, ha a lelki problémák megoldatlanságai megjelennek egy-egy testrészen is és azon keresztül jeleznek az egész embernek, hogy nem helyes az útiránya, a világhoz való hozzáállás. Leírásából nem ez rajzolódik ki. Sok minden miatt lehet feszült egy fiatal anyuka, vagy azért, mert fáradt, mert nincs másik mintája, mert nincs elég támogatása, mert van valamilyen személyiségzavara...Érdemes lenne átgondolni az összes lehetőséget és minél előbb kidolgozni segítési terveket, első lépésként a szűk családi és baráti körben. Sok sikert kívánok és remélem sikerül ezt a kisfiút sok szeretetben, játékosan , élvezettel felnevelni! Üdvözlettel Balázs Nelli