Gyerek probléma

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Tisztelt Kérdező! Sok mozaikcsaládban szül feszültséget, hogy a különválás után újraalakuló családokban összekuszálódnak a szerepek, a felelősségi körök, a határok. Ez pedig bizonytalanságot, bűntudatot, szorongást alakíthat ki mindenkiben, amely más-más módon kerül a felszínre, más-más viselkedési formákban ölt testet az egyes családtagok esetében. Nagyon nehéz ez a helyzet a párja fiának, aki körül mondhatni "összedőlt a világ" az eredeti családja szétesésével, bár az sajnos nem derül ki, hogy ez pontosan mennyi ideje történt. Ráadásul kamasz, amely időszak egyébként is a határok feszegetéséről, az identitáskeresésről, a szülőkkel való kapcsolat újradefiniálásáról szól. Nehéz ez a helyzet a párjának, aki azt érezheti, hogy két tűz közé került, ebben a rendkívül stresszes helyzetben pedig egyedül talán azt látja megoldásnak, ha választ és ha a fiát választja „Önnel szemben". Rendkívül nehéz lehet ez a helyzet Önnek is, hiszen eszköztelennek, kiszolgáltatottnak érezheti magát, aki csak sodródik az árral "a lázadó kamasz kénye-kedve szerint", nem találva a szerepét ebben a családban. Ebben a helyzetben két fontos lépés lehet a megoldáskeresés során. Az első az, hogy a párjával próbálják meg tisztázni az egymás iránti érzelmeiket, hogy szeretnék-e folytatni ezt a kapcsolatot. Amennyiben igen, a második lépés, hogy a felnőttek, jelen esetben a párja, a gyermek édesanyja és Ön együtt próbáljanak egy közös megoldást találni a fiú jelzéseire. A párja és a gyermek édesanyja fogalmazzák meg azokat a nevelési sarokköveket, amelyhez szeretnék együtt, szülőpárként tartani magukat a továbbiakban, akár az eddigieket újragondolva a fennálló helyzet és a kamaszkori sajátosságok mentén. És szintén fontos, hogy Ön és a párja is megbeszéljék az együttélésük alappilléreit. Hogy ez a család, az Önök hármas egysége legitimmé, „hivatalossá” válhasson, mert a szavaiból arra következtetek, hogy talán ez még nem történt meg. Elengedhetetlen saját közös szokások, rituálék kialakítása, melybe mindenki be tud vonódni, mely rendszerben a kamasz gyermek is szerepet kap és biztonságban érzi magát. Ő ugyanis feltehetőleg azt tapasztalja, hogy felborult körülötte egy egyensúly (hogy ez pontosan mikor és miért történt, azt persze nem tudhatjuk) és a felnőtteknek sincsenek valódi megoldásai a fennálló feszültség megszüntetésére. Talán a válaszom legfontosabb üzenete, hogy a helyzetben semmiképp sem szabad a gyermeket hibáztatni, célkeresztbe állítani. Ez csak fokozná az ellentéteket. A gyermekpszichológus kollégának valószínűleg igaza van és a gyermekkel „nincs semmi baj”. Nem az ő viselkedésében rejlik ugyanis a probléma gyökere. Az valószínűleg inkább már egy tünet. Ez a tünet azt jelzi, hogy a felnőtteknek dűlőre kellene jutniuk egymással néhány fontos dologban, hogy újra be tudjon állni egy mindenki számára biztonságos nyugalmi helyzet. Ehhez bizalommal teli beszélgetésekre, megértésre, sok-sok türelemre és együttműködésre van szükség mindenki részéről. Ebben a folyamatban, akár az Ön és a párja, akár a teljes család vonatkozásában nagy segítségükre lehet egy pár-és családterapeuta páros. Kívánom, hogy sikerüljön rendezni a fennálló konfliktusokat! Tisztelettel: Frankó Luca, pszichológus, családterapeuta-jelölt