A kérdés
6 éves lányom mostanában gyakran minden különösebb ok nélkül megsértődik, szomorkodik elbújva a házban. Ilyenkor nehezen enged magához, magát ostorozza hogy ő mindenben rossz, mindent rosszul csinál. Hiába próbáljuk meggyőzni őt az ellenkezőjéről. Gyakran csapkod, vergődik az ágyon, súlyosabb esetben sikít és toporzékol. Ilyenkor nem hall, nem lát! Majd eljön az a pont, amikor áttörik a gát, elkezd sírni és ilyenkor már Anya kell! És Anya ölében zokogva nyugszik meg. A testvér féltékenység is mindennapos, huga 20 hónapos. Imádják egymást, de komoly gond az Anyán való osztozás. Szükség lenne pszichológus segítségére? Nagyon bánt, hogy a haragot, dühöt, szomorúságot nem tudja kezelni és rossz látni hogy szenved! Válaszát előre is köszönöm! Egy aggódó AnyaA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező!
Köszönjük, hogy feltette kérdését a Pszichológus Kereső oldalon. Először is szeretném megnyugtatni, hogy amit tapasztalnak, sok kisgyermek életében előfordul, különösen olyan élethelyzetekben, ahol nagyobb változások történtek, mint például testvér születése. Az érzelmi szabályozás megtanulása időigényes folyamat, és az ő korában még természetes, hogy ez nehézségekkel jár.
A viselkedés hátterében állhat az életkori sajátosság. A 6 éves kor egy átmeneti időszak, amikor a gyerekek érzelmi világukban és társas kapcsolataikban nagy változásokon mennek keresztül. Sokszor még nem tudják megfelelően szavakba önteni az érzéseiket, ezért ezek intenzív testi vagy viselkedésbeli formában nyilvánulhatnak meg. Testvérféltékenységre is gondolhatunk. A kisebb testvér érkezése természetes módon kelthet féltékenységet, hiszen ilyenkor meg kell osztozni a szülők figyelmén. Ez a helyzet különösen az anya iránti kötődésnél lehet hangsúlyos. Az önostorozás jelezheti, hogy ő maga is küzd azzal, hogy megfeleljen a saját vagy mások elvárásainak. Ez lehet az érzelmi szabályozás és a helyzetekre adott reakciók egyik megnyilvánulása.
Otthon segítséget nyújthat az érzelmei elfogadása és megnevezése. Segítsenek neki szavakba önteni az érzéseit! Például: „Látom, hogy most nagyon mérges vagy, és ez rendben van.” Ez segíthet megérteni, hogy az érzései természetesek és nem ijesztőek. Amikor szomorkodik vagy dühös, próbáljanak higgadtak maradni, akkor is, ha ez nem könnyű. Sokszor lehet, hogy elegendő, hogy „csak” mellette vannak, elfogadják az állapotát, hogy érezze, nincs egyedül az érzelmeivel. A kisgyerekek számára a kiszámítható rutin és a biztonságos környezet nagyon fontos. Próbáljanak a napirendben olyan időket kialakítani, amikor csak vele foglalkoznak, még akkor is, ha erre csak több alkalommal, kevesebb idő jut. Koncentráljanak azokra a dolgokra, amiket jól csinál, és dicsérjék meg érte. A dicséret, pozitív megerősítés nagyon fontos. Esetleg taníthatnak neki olyan módszereket, amelyekkel levezetheti a dühét, például párnát üthet, rajzolhat, vagy gyurmázhat.
Amennyiben a viselkedés tartósan romlik, és nem tapasztalnak javulást a fenti módszerek alkalmazása mellett, érdemes gyermekpszichológushoz fordulni. Ha az érzelmi kitörések mindennapossá válnak, és nagyon megterhelik a család életét, ha úgy érzik, hogy már otthoni környezetben nem tudnak hatékonyan segíteni, keressenek fel szakembert. Nem az jelenti a problémát, hogy érzelmei vannak, hanem hogy még nem tudja ezeket megfelelően kezelni. Egy gyermekpszichológus játékos formában segíthet neki megtanulni, hogyan fejezze ki a dühét vagy szomorúságát egészséges módon. Ez egy támogató és megelőző lépés, amely hosszú távon az egész család életét könnyebbé teheti.
Üdvözlettel:
Maus Ilus, pszichológus
Kiemelt szakemberek a témában
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
