Fiús kislány

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Szilvia! Megértem, hogy aggódik, amiért a lánya nem kifejezetten lányos, és különböző kérdések merülhetnek fel Önben emiatt. A gyerekek nemi identitása - hogy ők fiúk vagy lányok - egy folyamat részeként kezd körvonalazódni, ami 3 éves kor körül azzal indul, hogy saját magukat el tudják különíteni a többiektől, rájönnek, hogy autonóm lények. A nemi identitás kialakulásában szerepet játszik a környezetük is: apát és anyát utánozzák különböző helyzetekben, ők a férfi és a nő mintapéldányai a gyerek életében. Ezért fontos az, hogy ha netán nem elérhető mindkét szülő (pl. válás, haláleset), legyen a gyermek környezetében egy olyan személy, aki ha pótolni nem is tudja, de mintát adhat - ehhez pedig az érzelmi kötődés a leglényegesebb, mivel a gyermek így fog tudni azonosulni az illetővel. Az Önök esetében nem tudom, mi a kislány viselkedésének háttere, viszont szeretném megnyugtatni, hogy ilyen korban normális a másik nemmel való "kísérletezés". Ebből hosszú távú következtetéseket nem szabad levonni, nem jelent semmit a nemi identitását, szexuális orientációját illetően a jövőben. A lánya számára mindig az lesz a legfontosabb, hogy szeressék, elfogadják úgy, ahogy van, és talán ebben az esetben is ezt lenne érdemes kihangsúlyozni. Éreztetni vele, elmondani neki (többször is), hogy bármi van, akár fiúnak, akár lánynak öltözik, mindig szeretni fogják. Ez egy olyan biztonságérzetet alakít ki benne, ami az egész életére hatással van, és az Önök későbbi jó kapcsolatának alapja. Lehet, hogy később el fogja tudni mondani, hogy miért a fiús dolgok érdeklik, mi baj a lányos dolgokkal. Kérdezze nyugodtan erről, próbáljon meg akár beszélgetést kezdeményezni egy szeretetteljes, elfogadó légkörben, ahol a kislánya érzi, hogy bármit mond, az rendben van (talán könnyebben megnyílik négyszemközt). Ha megnyílik, fontos, hogy ne bíráljuk, ne minősítsük, amit mond, csak fogadjuk el, vegyük tudomásul, esetleg kérdezzünk még, ha a helyzet úgy hozza. Nincs baj azzal sem, ha Ön azt szeretné, hogy lányosan viselkedjen, szabad emlékeztetni a kislányt arra, hogy bár most fiúnak öltözött, ő igazából lány. A győzködéssel viszont óvatosan kell bánni, mert ellenkező hatást is kifejthet, mint amit szeretnénk elérni vele, talán célszerűbb csak utat mutatni, felkínálni egy lehetőséget, hogy "nézd, milyen szép ennek a kislánynak a haja, nem szeretnél te is ilyet?" vagy "milyen jól néz ki ez a cipő, én biztos megvenném, ha lenne a méretemben, te szeretnéd felpróbálni?" Ebben a helyzetben a legnehezebb türelmesnek lenni, mégis úgy gondolom, ez a legjobb dolog, amit tehet. Mindeközben - mivel a minták fontosak - nyugodtan mutathat példát a lányának, hogy milyen is a lányos viselkedés, viszont fontos, hogy ez hiteles legyen (a gyerekeknek nagyon jó érzékük van ahhoz, hogy kiszagolják, ha valamit csak megjátszunk). Legyen bátran nő, és élvezze, hogy az.:) Ha úgy érzi, valamilyen komolyabb probléma vagy elakadás állhat a viselkedés hátterében, mindenképp érdemes pszichológust felkeresni. Remélem, tudtam kicsit könnyíteni a helyzeten.:) Üdvözlettel, Tőzsér Anikó